Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

II. Folyammenti kultúrák. Az orvostudomány fejlődésének kezdete a régi theokratikus államokban

Ős-Amerika orvosi emlékei

43

ott voltak a gyógyítóerejű, különféle keserű füvek. S mégis inkább a ráolvasáshoz, a betegségnek a mai indián therapiában is alkalmazott kiszívásához folyamodnak. Sőt! A haragvó istenségek kiengesztelésére még foglyokat és rabszolgákat is áldoznak az oltáron, főleg az esős évszakok epidémiáinak idején. Egy spanyol-amerikai anonym kéziratból van is ilyen emberáldozatot mutató rajzunk. Oltár előtt áll a főpap; az elkábított áldozat hátán fekszik egy nagy tuskón; testén a bordaív alatt harántirányú nagy seb tátong, melyből a pap éppen a szívet húzza ki.

Gyógyszereiket inkább a külsőleg látható megbetegedésekben használják. így foghúsgyulladásnál sós paprikát, a foghúzás után sót. Mindezekben a só antiseptikus hatásának sejtelme nyilvánul meg. Fejfájás ellen a cocoiatic-levél füstjét szagoltatják. Ismerik a gőzfürdőt s a massage hatásait, mely dörzsölés, csipkedés és gyúrás formájában divatos.

Szülészeti tudásuknak szégyenfoltja, hogy természetellenesnek tartván az ikerszülést, a magzatokat ilyenkor elpusztították. Azt hitték ugyanis,, hogy a szülöttek egyike majdan apjának vagy anyjának gyilkosa lesz. Innen van talán, hogy az ikreket ugyanazon szóval jelölik, mint az emberáldozatokat (xolotl).

Arra is vannak emlékeink, hogy operációkat végeztek. A Nutall- kódex egyik ábráján papot látunk pl., aki egy katonai ranggal ábrázolt férfi orrát fúrja át, s azon fáradozik, hogy a harctéren szerzett érdemek jutalmakép a sebbe türkizdarabot helyezzen el. A múzeumokban őrzött anthropomorph vázák legtöbbje orrukon, ajkukon vagy lábukon megcsonkítottakat mutat. Sokáig vita tárgya volt, hogy e vázák emberalakjainak csonkaságát az életben betegség, vagy mesterséges beavatkozás okozta-e. Bizonyára mindkét esetre gondolhatunk. Tudjuk, hogy csonkításokat büntetés céljából is véghezvittek. Egyik váza alján pedig tisztán kivehető az amputációs csonk varrata. Sahagun barát is említi, hogy az ősamerikaiak műtéteket végeztek, a sebeket aloe-lében mosott emberi hajjal varrták össze és kaucsukkötéssel fedték. Viszont azt is tudjuk, hogy Mexikóban, főleg azonban Peruban, endémiás a nagyfokú torzulásokat előidéző bőrfarkas, a lupus (uta, llaga). Leprára ma senki sem gondol a tudósok közt, Bloch kivételével. Valószínűbb volna még a syphilis csonkító hatásait felvenni. Mert hogy a syphilis meglehetősen elterjedt volt itt, arra bizonyítékaink vannak. Csak a Guanó-szigeten talált aktszobrocskákat említem. Hatalmas nemiszervekkel vannak ellátva ezek. Az ember figyelme önkénytelenül rájuk terelődik, azután meg arra a sodrott fonálra, mely a nyakon lóg, és a bal lágyéktájig ér. Másszor meg a fonál helyett kígyó lóg, s szájával a hímvesszőt rágja. Az ilyen ábrázolásokat ősi syphilis-szimbólumoknak tartják.