Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
II. Folyammenti kultúrák. Az orvostudomány fejlődésének kezdete a régi theokratikus államokban
34 II. fejezet alchymistákéval, akik hasonlókép szörnyű esküvéssel fogadták titkaik megőrzését és a legegyszerűbb dolgokról, tűzről, vízről is csak aenig- mákban beszélhettek vagy írhattak. Egyiptomban a titoktartás istene Moth, amely szó azonos tövű az indogermán halál szóval (mórt, mors, Mord); a titokszegőt ugyanis méreggel tették el láb alól. Ez a méreg mai toxikológiai ismereteink szerint is a legenergikusabb hatású s a hallgatás istenének szentelt barackfa leveleiből és barackmagvakból állították elő. Az igy kapott kéksav (cyan) jóformán pillanatok alatt megölte a mystérium kifecsegőit. Érdekes, hogy a házasságtörő asszonyt is kéksav általi halálra kárhoztatták. A mystériumot őrző papokat a hierarchia nyolc csoportra osztotta; elsőbe a jósok tartoztak, az utolsóba pedig a pasto- phorok, a betegségekről és orvosságokról írt hermetikus könyvek őrei, akik egyúttal vallásos körmeneteken a szent állatokat hordozták. Ez utóbbi csoport képezi Egyiptom orvosi rendjét; emellett azonban a hierarchia minden tagjának kötelessége volt tanulmányozni a betegségek valamelyik fajtáját és kikutatni a reá való megfelelő orvosságot. A paporvosok a profánoktól rájuk ruházott okkult tehetséget inkább orvosi, mint papi tevékenységükkel nyerték. Kétségkívül, a gyógy anyagok ismerete és alkalmazása nagymértékben hozzájárult, hogy őket felsőbb faj képviselőinek tekintsék. A hieroglyfák és a titkolódzás, melybe tudásukat rejtették, nem tudatlanságukat, hanem bölcseségüket mutatja: nem akarták, hogy agyonmérgezze magát az emberiség. A szent könyvekhez fűződő legendák is a profánok elijesztését célozták. Ezekből a könyvekből ma egy sincs ugyan birtokunkban, de megvannak a belőlük kivonatolt papyrusok, melyeket anyagukról nevezünk így. További megkülönböztetésükre felfedezőjük nevét viselik. Hátlapjukon rendesen a készítés idejének csillagállása van feltüntetve, amiből pontosan eldönthető koruk. Legrégibb közöttük a III. dinasztiakori thebai Prisse-p a p y r u s, amely Kadzsimna prefektus rendeletéit tartalmazza. Orvostörténelmileg azért fontos, mert belőle megismerhetjük a legrégibb birodalom egészségügyét. Ugyanezen korból, Charti király idejéből származik az EßERS-pa- py rus első fogalmazványa. Ez azonban csak egy Kr. e. XVI. századi másolatban maradt meg, s benne az egyiptomi orvosi és gyógyszerészeti tudás kompendiumát kaptuk. A tekercset Ebers tanár találta egy luxori polgárnál 1872/73 telén, egyiptomi tartózkodása alatt. Az írás 30 cm magas, 20-2 m hosszú, hieratikus; 108 oldalra vagy táblára terjed, egy-egy oldalon 20—22 sorral. Alexandriai Kelemen szerint, aki a Kr. u. II. században Egyiptom legjobb ismerője volt, az egyiptomiak 42 könyvet szenteltek Thotnak vagyis Hermesnek, s ezen 42 ú. n. hermetikus könyvből a hat
