Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
II. Folyammenti kultúrák. Az orvostudomány fejlődésének kezdete a régi theokratikus államokban
32 II. fejezet sem tanul, a tudást tudatlanságnak tartja, az erényt bűnnek nézi, ezért élete hasonlatos a halálhoz“. Innen van, hogy az ókor legkiválóbbjai, egy Thales, Pythagoras, Herodotos, Hippokrates, Strabo nem sajnálják az utazással járó fáradságot, hogy az egyiptomi főpapok szájából böl- cseséget halljanak. A templomok nemcsak a vallásos kultusznak, de a tudománynak is csarnokai s nem lehetetlen az az állítás, hogy a templomokban kell keresnünk az ókor legrégibb főiskoláit, laboratóriumait és kórházait. A tudomány művelői a papok voltak, akik, talán hogy tanításaiknak nagyobb hitelességet adjanak a nép előtt, még orvosi ismereteiket is külön orvosistenségtől származónak vallották. Több ilyen mythológikus orvosisten-re akadunk az egyiptomi vallásban. A siciliai Diodoros pl. így ír: „Egyiptomi monda szerint Isis, aki az orvostudományban állítólag igen járatos volt, sok gyógyszert talált fel az emberek orvoslására“. A legendás alakú Hermes Trismegistos is, akit Tertullian a „physicorum magister“ jelzővel említ, ókori véle- ménj^ek szerint azonos THOT-tal, akit egy halom művészeti, astrológiai és orvosi könyv szerzőjének hittek. Mások P t a h-nak, az egyiptomi Vul- canusnak juttatják a feltalálás érdemét, s Eusebius ókori történetíró adatai szerint a Ptah-nak szentelt memphisi templomban külön fülkét jelöltek ki a „szent művészet“ gyakorlásának. Ugyanilyen félisten, félorvos volt a már említett Imhotep, aki a III. dinasztia korában Rah isten papja, s aki Egyiptomban ugyanazon szerepet töltötte be, mint Asklepios a görögöknél. Templomai közül a legrégibb szintén Memphisben volt. Kopaszfejűnek ábrázolják, amint trónusán ülve térdén nyitott papyrustekercset, kezében pedig az élet symbólumát tartja. Temploma közelében orvosi tartalmú kéziratokat fedeztek fel. Az orvostudomány égi eredetét hiszi az EßERS-papyrus írója is, amikor tekercsének első oldalát így kezdi: „Kezdődik az ember minden testrésze számára való orvosságok elkészítéséről szóló könyv. Heliopolis- ból jövök, Het-aatnak, a védelem urának, az örökkévalóság és menedék királyának papjaival. Saisból eredek az anyaistennőkkel, akik nekem védelmemre vannak. Szavakat sugalmazott nekem a mindenség ura, hogy minden istenség szenvedését és mindenféle halálos bajt elűzzek . . . Rah megkönyörült s így szólt: megvédem őt ellenségei ellen. Vezére Hermes, a neki nyelveket adó, a könyveket szerző, a bölcseknek és az őt követő orvosoknak tanácsot ad a homályos ügyek megfejtésére“. Ugyanilyen isteni eredetre való utalást találunk a BRUGSCH-papyrusban is. Az orvostudománnyal és a gyógyszerészettel foglalkozó papok mesterségüket a templomokban űzték. Ezekben az ősi orvosi rendelő