Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
X. A legújabb kor
A legújabb kor szülészete és gyermekgyógyászata 253 Az ilyen irányú működés azonban még befejezetlen s azért az e téren való fejlődés vázolása még korai volna. Mindazok a tapasztalatok, észrevételek, felfedezések, kórbonctani, gyógyszertani, bakteriológiai megfigyelések, amelyeknek az orvostudomány a régmúlt, elmúlt és újabb idők leforgása alatt birtokába jutott, részben a közegészségtant, részben a törvényszéki orvostant bővítették sok közhasznú ismerettel. Ez a két tudomány „medicina publica“ néven Fortunato Fedele (t 1630) és Paolo Zacchia (1584— 1659) munkáiban még együtt van tárgyalva. Frank Péter (1745—1821) System-je az első tisztán közegészségügyi munka. Az államnak a közegészségügy iránti érdeklődését Mirabeau márkinak 1756-ban kiadott könyve kelti fel (Traité de la population). Az európai államok közt Magyarország indítványozta legelőször az egészségügyek reformját. A XVIII. század nagy járványainak leküzdésére már 1738 ban országos egészségügyi bizottságot szerveznek. Perliczy Dániel (1742) és Torkos Justus János (1745) az orvosi közigazgatás rendezését sürgetik. 1752-ben a megyei hivatalok átszervezésével kapcsolatban rendszeresítik a városi és megyei tisztiorvosi állásokat, amelyeket az 1786-ban felállított országos főorvosi hivatal alá rendeltek. Az 1790/91. országgyűlés pedig egy jövendő egészségügyi törvény előkészítésére bizottságot jelöl ki. FáyPál. tervezete azonban hiábavaló munka maradt s mindössze annyi történt, hogy 1794-ben a törvényszéki és orvosi közigazgatásnak tanszéket adtak a pesti egyetemen. A közegészségügy ezen régebbi korszakához tartoznak a francia Parent du Chatelet (1790—1836), a prostitúcióról szóló híres munka szerzője, Süssmilch Péter (1707—1767), az orvosi statisztika első művelője, Pyl János (1749—1794), aki a törvényszéki orvostanban is kivált, Henke Keresztély (1775—1843), Casper János (1796—1864), nálunk Linzbauer Ferenc (1807—1888), aki a Codex Sanitario-medicinalis Hungáriáé című hétkötetes művében a magyar közegészségügy történetére vonatkozó összes rendeleteket összegyűjtötte a legrégibb időktől kezdve. Marc (1771 —1841), Orfila (1787—1853) és Tardieu (f 1879 ) főleg törvényszéki vonatkozású vizsgálataikkal tűnnek ki. A magyar Grósz Lajos és Arányi Lajos (1812—1887) úgy a közegészségügynek, mint az igazságügynek nagy szolgálatokat tettek. A higiénét azonban csak PETTENKOFER-nek sikerül modern tudománnyá tennie. A természettudomány minden eszközét felhasználja, hogy az egészséges állapot külső tényezőinek, a levegőnek, víznek, talajnak, ruházatnak, lakásnak, foglalkozásnak stb., az egyénre való hatását kivizsgálja. Ennek a nagystílű munkának továbbépítője tanítványa és a magyar
