Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

X. A legújabb kor

M ü 1 1 e r és a kísérleti élettan

23 7

német suszter fia, akit atyja szíjártónak szánt s akiből modern fiziológiánk megalapítója lett. Eleinte természetbölcsész, később azonban, berlini tanárságának idején, kutatásaiban kizárólag a tapasztalati módszert érvényesíti és megfigyeléseit kísérletekkel támogatja, ilyen empirikus szellemben írta klasszikus művét (Handbuch dev Physiologie des Menschen), amely a későbbi kutatóknak kánonja lett. Hamarosan megmunkálásra kerül Müller szellemében az élettan minden ága. Du BoisMüller János, a modern kísérleti élettan első nagyszabású művelője. Sokat köszönhet

neki a kórszövettan is.

Reymond Emil (1818—1896) az izmok és idegek működését tanulmányozza. Jendrássik Jenő (1824—1891) az izommechanika törvényeit keresi Pflüger EDVÁRD-dal (1829—1910) egyetemben. Az idegélettant művelik Jendrássik Ernő (1858—1923), Klug Nándor (1845—1909).

Helmholtz Hermann (1821 —1894) a legaprólékosabban keresztülviszi az élettanban a fiziko-kémiai módszer alkalmazását, emellett a szemtükör felfedezésével a szemészetnek is új utakat nyit meg. Brückl Ernő (1819—1892), Weber Ernő (1785—1878) és Ludwig Károly (1816—1895) az emésztés, a vér, a veseműködés vizsgálatával örökítették meg nevüket.