Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

X. A legújabb kor

A bonctan és szövettan művelői. Az idegrendszer vizsgálata

235

tetszetős nézet hamarosan sok követőre talált s rávezetett egyfelől a rendszeres koponyavizsgálatokra, másfelől pedig a régen kultivált arcisme felújítására. Befolyással volt egyúttal következményeiben a törvény- széki orvostan és elmekórtan fejlődésére is.

A fiziológiában egy ideig még a vitaiizmus uralkodik módosított alakjában, mint broussais-ismus. Broussais Ferenc (1772—1838), párizsi tanárnak ezen elmélete a szervezet vegyi és fizikai folyamatait

Gall Ferenc József, a frenológus. Tanai nyomán mindenfelé frenológiai társaságok alakulnak laikusokból. Alapgondolata helyes, de a mód, ahogyan tanait terjesztette, elméletét sarlatánság színvonalára sülyesztette.

az életerőnek különféle ingerek, főleg a meleg által való izgatásából magyarázza. Csökkent vagy fokozott ingerek betegséget váltanak ki. Ez jóformán mindig a gyomrokból indul ki s így a gyomorbajok ismerete a pathológia nyitját képezi. A broussais-ismus nyilvánvaló egyszerűsége sokáig gátja volt az előrehaladásnak. A vitalisztikus eszméktől a magyar id

. Lenhossék Mihály (1773—1840) sem tudta magát függetleníteni.

A természetfilozófia alapján álló élettani elméletektől való elszakadás először Magendie Ferenc (1783—1855) és Bernard Kolos (1813—1878), francia orvosoknak sikerült. Magendie minden életjelenséget — az idegtevékenység kivételével — fiziko-kémiai törvényekre akart visszavezetni, ami