Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

IX. Az újkori felvilágosodás és az orvostudomány

230

IX. fejezet

nevüket egy-egy felfedezéssel kapcsolatban a külföld is emlegesse. Ilyen többek között Raymanx János (1690—1770), sárosmegyei orvos, gyermek- gyógyász, több járványos gyermekbetegseg ismertetője. A himlőnek beoj- tással való gyógyítását megtanulja a vándor görög kuruzslóktól és már 1717-ben alkalmazza, tehát akkor, amikor Worthley Montague asszony, akit a himlőojtás elterjesztőjének tartanak, még nem tért vissza Konstantinápolyból Angliába. A természetes himlőojtást azonban kiszorítja hamarosan a mesterséges, tehénhimlő-nyirokkal végzett vaccinálás, melynek tulajdonképeni felfedezője Just, göttingai tanár (1754), az angol Jenner pedig az eljárásnak tudományos kísérletekkel való megalapítója (1796).

A tehénhimlőojtást Magyarországon Bene Ferenc (1775—1858), pesti tanár honosítja meg. A természetes himlőojtásról Kőleséri Sámuel (1663— 1732), szebeni orvos a népet is kioktatta az 1722-es debreceni naptárban. Többi művei is főleg populáris irányúak és naptárakban jelentek meg. Ezért van, hogy önálló pathológiai elméletét nem vette tudomásul az általános orvostudomány. Pedig még Kämpf (1726—1787) előtt azt hirdeti, hogy az idült betegségek oka a megrekedés (obstructio) és még Hofmann Kristóf (1721 —1807) előtt azt állítja, hogy a megrekedt nedvesség „bélbűzhödést“ és „vérrohadást“ okoz s ezzel a nézetével a modern antiszeptikus elméletek előfutára.

Hambach János (1682 —1759), sárospataki orvos kortörténeteit van Swieten megdicséri részletességükért és élethűségükért. Fischer Dániel (1695—1746), szepesi orvos, hasonló elismerésben részesül MoRGAGNi-tól kórbonctani észleleteiért. Emellett mint gyakorlóorvos és vegyész is kiváló. Sok therápiás újítása van. így pl. himlő ellen javasolja a tejsavó ivását. Sok gyógyszertani készítménye közül általánosan ismert volt az emulsio antifebrilis, az elixir antivenereum, a pulvis diureticus stb. Ő hirdeti először egy magyar természettudományi társaság alapításának szükségességét (1732). Rácz Sámuel (1744—1807) pesti anatómiai és sebésztanár a magyar orvosi tankönyvirodalom megteremtője. Csapó József magyarnyelvű gyermekgyógyászati munkát ír (Kis gyermekek ispotálya, 1711, Nagykároly). Ezenkívül a HALLER-féle fiziológia hatása alatt vizsgálja az idegizomkapcsolatokat. Kramer János Henrik, tábori orvos a vérhas therápiájába bevezeti az ipekakuánát. Löw András és fia Löw Károly (1699—1741), továbbá Gensel János (167/ 1720), soproni orvosok különböző járványos betegségek megfigyelői. Mátyus István (szül. 1725.) Diaeteticá-ja (1762) az első magyar közegészségtani kézikönyv.

Balneológiái irodalmunkat Torkos Justus János (1699—1<70), az első hazai gyógyszerésztaxa kiadója (Taxa pharmaceutica 1745\ továbbá