Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

IX. Az újkori felvilágosodás és az orvostudomány

222

IX. fejezet

a betegségek már nem is kezdő tüneteik, hanem az őket befolyásoló szerek alapján vannak osztályozva. A Rademacher-féle három univerzális orvosság szerint három alapbetegség van : salétromkor, rézkór és vaskór, melyeknek alcsoportjai a specifikumokkal meghatározott szervi bajok. Mivel nincs olyan ostobaság, amelyben valaki az igazságot meg ne találná, RADEMACHER-nek is akadtak követői és pedig annál könnyebben,

Boerhaave Hermann. Papnak készült és a klinikai orvoslás apja lett belőle. Praktikus úton halad, mint Sydenham. A betegmegfigyeléshez elsőnek ő veszi igénybe a hőmérőt

és a nagyítót.

mert a Paracelsusra hivatkozó Rademacher szereplése időrendben egybeesett a XIX. századi német Paracelsus-kultusz kezdetével.

Ezeknél a vitaiizmussal kapcsolatos téves tanoknál szélesebb elterjedtségnek örvendtek és a biológiai jelenségek megértéséhez is közelebb vitték az orvostudományt azok az eklektikus elméletek, amelyek valahogyan mind Boerhaave Hermann (1668—1738) iskolájával vannak kapcsolatban.

BoERHAAVE-t lelkészatyja theológusnak szánta, de egy a combján támadt fekély már tizenegy éves korában megérlelte a fiúban azt a gondolatot, hogy orvos lesz. Kezdetben matematikát tanul és iatromatematikusok