Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
VI. Az arabok. A népvándorlás őskultúrája és Nyugat-Európa
Kiváló arab orvosok 125 áthatolásából ered. Gyógyszere a hideg víz, amelyet pukkadásig itat a gyermekkel. Egyéb monográfiái agydaganatokra, levágott testrészeknek visszaillesztésére, a náthára, a számum haláltokozó erejére vonatkoznak. A Bagdadi kortörténetekben Hippokratesű igyekezett utánozni. Sokat forgatott könyvek lettek a középkorban Rhazes kortársának, s. keresztény SERAPioN-nak (Aggregator) kompilációi, a Pandekták és az Aggregator. Ezidőben Afrikából is találkozunk nevesebb orvosokkal. Isak ben Amran keirováni tudósnak (903. körül) tanítványáról, Isaac JuDAEUS-ról (830—940) már volt szó. Szemorvosi praxist folytatott. Filozófiai művein kívül dietétikát és Orvosi Kalauz címmel orvosi illemtant írt héberül. Ibn el Dsezar (Algezirah, f 1006), a „pestis“ okait kutatja, Abul Hasszán GÁríb nőgyógyászatot ír. Haly Abbasz (4 994) Pantegnum-a (el Maliki) kiterjed az orvosi tudományok minden ágára, görög és arab mintákat követ, a therápiában főleg Rhazes-í, a sebészetben Aeginai PAL-t. Új gyógyszertani módszere, hogy az orvosságok hatását állatokon próbálja ki. Művéből kitűnik, hogy a szülészet teljesen a bábák mestersége volt az araboknál. A XI. században ■él Mesué junior (f 1015), jakobita keresztény, aki Kairóban telepedett le. Munkáját a patikus művészet kánonjának tartották (Antidotarium sive ■el-Garabadin). Az arab orvostudomány Avicenna idejében éli virágkorát. (Ez a korcsszó a teljes név utolsó két tagjának összevonásából jött létre: Abu Ali el-Hoszein ben Abdallah ben Ali el-Seik el-Reisz Ibn Szína). ■980-ban, a perzsa Bochara-tartományban született és Hemdanban 1037-ben halt meg; hivatalnok fia. Zsenijének már tízéves korában azzal adta íanujelét, hogy a Koránt, valamint több nyelvészeti munkát kívülről tudott. Majd görög filozófiai és orvosi írók műveit tanulmányozza. Magán- szorgalomból már tizenhatéves korában kész orvos. Első művei filozófiaiak, Aristoteles szellemében. Mint orvos, a perzsa fejedelmek udvarában él, akik őt vezírré teszik. Politikai okokból börtönbe jut, ahonnan Iszpahánba ■szökik. Itt írja híres Kánon-ját, az orvosi ismeretek nagy encyklopédiáját, melynek rendszeressége még Galenusét is felülmúlja, úgyhogy éppen a Kánon feledtette el a késői középkor orvosaival a klasszikusokat. Benne galenusi alapokon épül fel ugyan a fiziológia, de az író az élet jelenségeinek fizikai magyarázatával is megpróbálkozik. Az anatómia semmi újabb gyarapodást nem mutat, a dietétika azonban bővül, mert újabb élelmiszerek jöttek forgalomba, s az életmód is megváltozott. A Kánon szülészeti ismeretei tudománytalanok, a sebészet is fogyatkozásokat mutat. Legtöbbet ér még a törésekről és ficamokról írott szakasz. Avicenna nevével emlegetik a ficamoknak direkt helyretételét.
