Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

V. Másodlagos görög kultúrák. Róma, Byzanc. A kereszténység

118

V. fejezet

A laikusoknak a beteg ember iránti érdeklődését elvitathatatlanul a kereszténység szelleme keltette fel. Ez a szellem a felebaráti szeretettől van áthatva. Azt prédikálja, hogy Isten maga a szeretet és aki a szere- tetben él, Istenben él. A szeretet vallásának köszönhető a szegények és betegek ügyének megjavulása. A pogány ókor is gondoskodik a szegényekről, akik az istenek védettéi; az egyiptomiaknál és izraelitáknál az önkéntes rabszolgaság, a görögöknél pedig a gerocomiumok voltak azon intézmények, ahová az elszegényedettek menekülhettek. Az askle- piadesi esküben is megnyilvánul a szegények iránti humánus érzés, amikor az orvost ingyen kezelésre kötelezi. Valetudinariumokra is találtunk a rómaiaknál. Ezeket azonban anyagi érdek emelte, s össze sem hasonlíthatók a keresztény irgalmasság betegápolási intézményeivel.

Az elhagyott betegeket a keresztény egyházközségek eleinte saját kebelükben magánosoknál helyezik el. K ó r h á z a k és egyéb jótékonysági intézmények akkor kezdenek épülni, amikor a kereszténység államvallássá lesz. A kolostorok betegszobáiból (infirmarium) csakhamar nagyobb épületek fejlődnek ki, a nosocomiumok, xenodochiumok, árvaházak, lelencházak stb. A legrégibb ilyen intézet 370 körül Szent Vazul, caesareai püspök alapítványa, a Basilias. Csodálatos ház volt ez, ahol a szegények gazdagokká, a betegek egészségesekké, az elbukott leányok bűnbánó Magdolnákká lettek; a vándor otthonra, a kitett csecsemő dajkára, az árva szülőkre talált benne. Orvosok, ápolók, kézművesek állottak itt bárkinek rendelkezésére. A keresztes hadjáratok igényei megszaporították az ilyen intézeteket.

Jeruzsálemben római keresztény nők alapítványaiból épült az V. században az első kórház. Rómában az ismert nevű Fabiola úrhölgy alapít nosocomiumot, szintén az ötödik század folyamán. Justinian császár (527—566) alatt különösen sok jótékonysági intézmény létesül, pl. a Sámson-féle kórház a Zsófiatemplom közelében, vagy a Theodora császárnő által emelt Magdolna-otthon (metanoia). Híresek a későbbi korból I. Alexius (1081 —1118) Orphanotropheuma és II. Izsák (1185— 1195) kórháza „a negyven vértanúhoz“.

A kórházakban rengeteg anyag lett volna a betegségek megfigyelésére. így a pandemiák közül az ú. n. Cyprián-féle (255—265) és a Justinian-féle (543) pestis, a himlő, a kanyaró, az influenza (VI. sz.) az erysipelas (ignis sacer, ignis persicus), a II. századtól fogva egyre jobban elhatalmasodó „lepra“, valamint sok pszichikus megbetegedés. Az orvosok azonban, legnagyobbrészt papok és szerzetesek, nem voltak felfegyverezve Hippokrates éles szemével, s mindez a sok, értékes kutatási alkalom kihasználatlanul maradt.