Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

V. Másodlagos görög kultúrák. Róma, Byzanc. A kereszténység

Az orvosi rend helyzete a rómaiaknál

1 1 1-személyesítői; szerelmi italokat (philtrum), mérgeket ők készítettek, sőt hóhérszerepre is vállalkoztak. Egy részük a patriciusi latifundiumok személyzetéhez volt beosztva. Ha többen éltek egy házban, egyiküket elöljárónak, „Supra-medicosnak“ nevezte ki a gazda. A farmok valetudi- nariumainak ápoló személyzete is közülük került ki. Az állam rabszolga orvosai nyilván a birodalom egészségügyi intézményeire ügyeltek fel, valamint az állami rabszolgákat gyógyították. Szabad idejükben kereset után is nézhettek. Kiki persze valamilyen specialistának hirdette magát, hogy nagyobb haszonra tegyen így szert.

A római orvosok specializáltak, mert máshoz nem értettek és mert nem volt komoly orvosi ellenőrző testület. Legtöbbjük szemésznek hirdette magát; szemészeti praxisuk azonban inkább a gyógyszeres kezelésben merült ki. Műtétekre kevesen mertek vállalkozni. A sokféle collyrium és szemkenőcs forgalomba hozatalakor minden szemész a saját bélyegzőjét ütötte a gyógyszerre. Római légiók állomásain ástak is ki a földből ilyen bélyegzőket, melyek az orvos és gyógyszer, valamint a szem- betegségek nevét viselik magukon tükörírásban. A specialistáskodás olyan nagyarányú volt, hogy a vízkórnak, a fisztuláknak, az emlő betegségeinek is külön szakorvosai támadtak. Bizonyos emlékekből arra következtethetünk, hogy a nők betegségeivel a bábákon kívül, magukat orvosnőknek nevező asszonyok foglalkoztak.

A honorárium nagysága az orvos személye szerint változó, átlag egy nummus (= 250 fillér). A császár udvari orvosainak fizetése 300,000 sestertius (= 20,000 pengő). Ritkán megtörtént az a csodálatos eset is, hogy a beteg halálos ágyán végrendeletileg évjáradékot biztosított holta utánra is kezelő orvosának. A mértéktelen és minden erkölcsi alappal szakító konkurrencia azonban már a császárság első évtizedeiben orvosi proletariátust teremt, s a szegény orvosok beteg híján kocsin, vagy gvalog vidékre utaznak pácienst keresni (circulatores).

Az orvosok tekintélye a köztársaság utolsó éveiben kezd emelkedni. A császárok is egy^re-másra privilégiumokkal halmozták el az orvosi rendet. Az első, aki az orvosok társadalmán segít, Caesar volt, aki egy^ éhínség alkalmával 80,000 idegent a város elhagyására kényszerít, az orvosok kivételével. Újonnan bevándorló orvosokat polgárjoggal ruház fel. Augustus Kr. u. 10-ben minden állami teher alól mentesíti az orvosi rendet, hálából azért, mert Antonius Musa meggyógyította őt, akinek külön még aranygyűrűt is ajándékozott. Hadrián császár ez immunitást orvosok özvegyeire és gyermekeire is kiterjeszti, egyszersmind a katonáskodás alól is felmentette őket. Ez a sok kedvezmény lett éppen egyik oka annak, hogy’ Rómában a Kr. u. I., II. században valósággal nyüzsögtek az orvo