Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
V. Másodlagos görög kultúrák. Róma, Byzanc. A kereszténység
108 V. fejezet tételezése azonban még korai volt és ez az éretlen gondolat felszabadította az Ég és Pokol összes hatalmait: Galenus tanának ezzel a részével érezte magát szentesítve az a nagyarányúvá kinőtt babonáskodás és varázslatos therápia, amely a későbbi századok gyógyításmódjára annyira jellemző. A bonctani adatokat állatokon és pedig emberszabású majmokon, medvén, disznón, lovon és kérődzőkön szerezte Galenus, bár az ember boncolásának alkalmait sem szalasztotta el. Leírja a csonthártyát, az agyburkokat, a porcot és szalagokat és a csontizesülések különböző alakjait. A izomanyag hús és ín. Művében csaknem az összes ma ismeretes izmokat megtaláljuk. O veszi észre először, hogy a lábszár nagy hajlító izmai az Achilles-ínnal összefüggenek. Leghiányosabb a belsőszervekre vonatkozó fejezete. Azt állítja, hogy a vékonybélben megemésztett étel, mint chylus a cseplesz vénáin a májba jut, ahol a „pneuma physikon“ hatására vérré változik. Ez megint nagy botlása volt Galenus nak és sokban ennek a helytelen doktrínának rovására írandó az, hogy az orvostudomány Harvey idejéig nem juthatott a vérkeringés megismerésére. A lép vértisztító szervként szerepel s működésének eredménye a fekete epe, mely a gyomor edényeibe kerül. Ezen a ponton Galenus-í teleológikus fantáziája alaposan elragadja. Azt állítja ugyanis, hogy a lépnek funkciójából azt várhatnék, hogy a máj mellett legyen elhelyezve. így azonban azért nem diszponált a természet, mert akkor a gyomornak, amelynek pedig legcélszerűbb a központi elhelyezés, nem lett volna hol helye! A májban képzett vér a vénákon át eljut a jobb szívfélig, ahol a természetes meleg hatása alatt használhatatlan részei, a „korom“ leválnak s ezek a kilégzés alkalmával megnyíló félholdképű billentyűkön és tüdőartérián át a tüdőbe jutva kiküszöböltetnek. A megtisztult vér a szívsövény pórusain át beszivárog a bal pitvarba, ahol a tüdővénákból bekerülő „pneumával“ keveredik. Római emlékérem a forum oblitoriummal. Ez a tér Augusztus császár idejében lett híres, amikor már az ősi, egyszerű római erkölcsök züllésével a patricius nők kényelemszeretetből dajkát fogadtak. Ezen a téren volt a dadavásár. A képen középen a „tejes oszlop“ (columna lactaria) látszik. E körül álltak a dajkák, magukat vagy csak tejüket bocsájtva árúba. Az oszlop tetején gyermek, lent a földön két kecske. A római mesterséges csecsemőtáplálásban fontos szerepe volt ennek az állatnak. (Witkovski képe.)
