Markó László dr.: A kolera és védekezésünk (Miskolc, 1892)

Feladatunk - A hatóságok feladata

35

S e tárgygyal összefiiggőleg megemlékezni kívánok egy, védekezésünknél — nézetem szerint — nagyon is fontos kérdésnek, a nyilvános árnyékszékek kérdésének helyes megbirálásá- ról. Hogy ezt tehessük, bele kell magunkat képzelnünk egy vidékről bejött, teljesen ismeretlen, de szükséget érző ember kényszerhelyzetébe, a kinek egy helyecskére törik-szakad, de mulhatlanul szüksége van. No már most mi jobb ránk nézve? Az-e, hogy földi létünk gyarlóságának, látási- és szaglási idegeinket bántó tanújeleivel lépten-nyomon találkozzunk, vagy az, hogy zárt helyen és ártalmatlanná téve tudjuk azokat? Mert ez utóbbi czél leginkább az, a mely miatt — véleményem szerint — főleg a nagyobb városokban nyilvános árnyékszékek létesítendők. De hogy ezek feladatuknak kifogásolhatlanul megfeleljenek, elkerülhetlenül szükségesnek tartom, hogy azok helyesen legyenek szerkesztve. Ezt elérő főkellékeknek tartom pedig a következőket, hogy: az ürgödör cémenttel készült vastag falazatú legyen, — ülőke helyett földszint, előre kissé lejtősen fekvő, kellő nyílással biró simított cément lap legyen alkalmazva, melyet csak guggoló helyzetben lehessen használni, — a két vagy három, zárnélküli s csak belülről kapcsolható ajtóval biró fülke mellett, egy kulcscsal zárható ajtós külön rekeszték legyen, a hol mintegy 2 hektoliternyi űrtartalommal biró faedény (például egy csapra ütött hordó) fertőztelenitő (5!)/o'ÜS karból, vagy 10%-os vasgálicz vizoldat) folyadékkal meg3*