Markó László dr.: A kolera és védekezésünk (Miskolc, 1892)
Feladatunk - A hatóságok feladata
32 Közérdekűvé lett, s igy röviden megérintem azon kérdést, ha váljon az állati bőrök tova vihetik-e a kolera kórcsíráit ? Hogy állati betegségek csiráit tovahurczolják, az minden kétkedésen felül álló tény. De hogy egy kizárólag emberi betegségnek — minő az ázsiai kolera — bacillusait is tovaszállitják, ez csak az által eszközöltetik, hogyha a leölt állatok feldolgozásához már a kolera kórcsirái által fertőzött viz lett használva, vagy ha e bőrök kolerás betegek által szennyezett holmikkal jöttek érintkezésbe. (Légy, kéz stb.) De hagyjuk ezt, s a mi bennünket közelebbről érdekelhet: a helyi hatóságok feladatát vegyük szemügyre. Sok irányú és lényeges feladatok ezek, melyek ha okos fővel és erélyes kézzel lesznek végrehajtva, úgy az egyes embernek védekezése biztos sikerre nyújt kilátást. A hatóságok azonban ne csak akkor kezdjenek feladatuk felől gondolkozni, ha a veszedelem már a nyakunkba zakkant, hanem miként bölcs hadvezéreidhez illik, elkészültén várják az ellenséget. A készenlét pedig abban áll, hogy ádáz ellenségünk elől pusztítsunk el mindent, mi annak kedvencz táplálékát képezi, tehát hogy úgy mondjam: éhez- tessük ki őt. S ösmerve már a kolera kórcsiráinak lényegét és természetét, egy körültekintő hatósági szemnek nem lesz nehéz feladat meglátni mindazt, minek e czél biztosítása végett lakásunkból, udvarunkról, pöcze- és ürgödreinkből, útczáinkról és tereinkről, valamint patak árkainkból el kell távolit- tatnia.
