Mannó Alajos: Orvos-gyógyszerészi vegytan (Pest, 1842)

I. Szakasz. A testek felosztása - I. Czikk. Az elemekről egyenként s vegyeikről - Kovany

69

Higany.

90, §. A higany már a régibb korban ismeretes volt. A természetben tisztán csak ritkán, más ásványokkal gyakrabban , leginkább kénnel vegyülve mint hig-kénecs (cinnabaris)jő elő. Legjelesebb higany- bányák léteznek: Moschelnál Bajorlionnak rénusl kerületében ; Idriánál Illyrben; Horzovitznél Csehhon- ban; Almedánnál Spanyolhonban; Chinában; Kele- * és INyugotindiában; elvégre Rozsnyón Gömör megyénkben.

Bányákban közönségesen égetett mésszel elegyítve vasgörvegbőli lepárolás által; vagy a termék hig-kénecsnek erős tűzálló edényekben! égetése által tisztittatik meg. Ez utóbbinál a kén elég, a higany pedig páraképében összesürődik. — A kereskedésben forgó higany folyó alakú, homályos ezüst színű , melly homályosságát a vele összeköttetésben levő idegen ásványok okozzák: tiszta fehér papíron szennyett hagy maga után, nem golyóalaku, de inkább hosszas elnyúló cseppeket képez. Orvosi haszonra megtisztítást kíván.

91. §. Tisztitásmóda többféle:

a) Tisztítathatik vasgörvegbőli egyszerű lepárolás által: a higanyt tisztátlanító részek visszamaradnak, a tiszta higany pedig a vízzel ellátóit szedőbe lepárol, mellytől végre szivár által választatik el. — Czélirányos: lepárlás alkalmával a görveg csövet egészen a szedőben levő vízbe értetni.

b) Veres hig-éleg lepárlása által. — A higany valamint könnyen felveszi, úgy nagyobb hőben kön