Mannó Alajos: Orvos-gyógyszerészi vegytan (Pest, 1842)
I. Szakasz. A testek felosztása - I. Czikk. Az elemekről egyenként s vegyeikről - Kovany
59 Plinius, és Móses tesznek róla irataikban említést. A természetben szem s drót idomban, gyéren jegedzve, gyakrabban arannyal, higannyal, rézzel, mi- rennyel, ólommal, dárdannyal, de leginkább kénásványokkal jő elő. Délamerika, Szibéria, spanyol, francz és szászhonokon kívül, nagy mennyiségűt szolgáltat a két magyarhon, hol a bányászoktól tisztán következőkép állittatik elő: Az ezűsttartalmu érczek nagy öntőtégelyben ólommal megöntettnek, s vasrudakkal egymástúl elvá- lasztattnak. Vagy: higannyal érülésbe hozván, az ezüstöt vele egyesítik és később egymástól sajtolás, és vasgörvegböl való lepárolás által választják el. A sajtolásnál visszamaradt higany lepárol, az ezüst pedig visszamarad. Első esetben: ólommali öntés közt, az ezüsttel együlésben lévő nemtelen fémek nagy vonzalommal viseltetvén az élenyhez, a lég rájokhatása ál- által élenyülnek, és kohattá válnak; a légtől éleny- telenül maradt nemes fém, azaz ezüst pedig, az edény fenekére gyűl. Második esetben: a higanynak, a nemes fémekhezi nagy rokonsága végett, az ezüsttel együl; mellytől részint sajtolás, részint lepárolás által fosztatik meg. Az ekép tisztított ezüst közéletben mindenre hasz- náltathatik, de gyógyszerekhez nem, mivel tökélle- tes vegytani tisztasággal nem bír, mellyczélra pontos tisztítást kíván. Honunkban következő nevezetesb ezüstbányák léteznek : Körmöcz-Bányán Barsban; Selmecs-Bányán Hontban; Baka-Bányán ugyancsak Hontban; Nagy-Bányán és Felső-Bányán. Szathniái-ban, 78. §. Tiszta ezüst előállitásmóda többféle:
