Mannó Alajos: Orvos-gyógyszerészi vegytan (Pest, 1842)

Mindezekután bátor vagyok tisztelt olvasóm csekély munkámat, mellyet részint tíz évekig gyakorlatban levő gyógyszerész létemkor, részint utánna kétévi tapasztalás , de leginkább B e r z e- lius, Liebig, D u f 1 o s; W e i η 1 i g s más jelesb vegykémek munkáinak olvasása által szerzék magamnak , kezeidbe adni, azon bizalmas kéréssel: hogy benne található ingadozásaimat gyámolitni, s hiányaimat pótolni méltass. Bölcsen fogod tudni, hogy: csekély oknak csekély az okozata; annál- fogva ne várj tőlem rendkívülieket.

Megvallom huzamosb ideig ültem íróasztalom mellett rajta gondolkozó: ha megkezdjem-e munkámat, avagy sem?. De miután egyik írónk e szavai: „Tégy mennyit tehetsz, s ha tevéi mennyit tehetél, eleget teliéi mivel honodnak tartozol“ jutottak volna szemeim elibe , mellyett azonnal egyik főelvemül tüzékki magamnak, gondolkozásom lé- tesitéhez azonnal hozzá kezdék, azon feltétel hozzákapcsolásával: ha valaki többet s jobbat teend