Mannó Alajos: Orvos-gyógyszerészi vegytan (Pest, 1842)

I. Szakasz. A testek felosztása - I. Czikk. Az elemekről egyenként s vegyeikről - Köneny

\

V'sbé savanyú ízűek. Ezek is különféle élenyífésfokon mehetnek keresztül, melly fokaikat meghatározott nevekkel külön- böztettjük meg. Illyen négy fokú savai a kénnek: az al- ke'necssav (acid.subsulfuros); kénecnav (acid, sulfuros); alkénsav (acid' subsulfuric.), és kentav (acid, sulfuricum). — A savakban , vagy aljakban lévő éghető test: gyüknek (radicale) neveztetik. Ha sivak aljakkal Vegyülnek, elvesztvén mindkettő sajátlagos jellemeit, egy idegen tulajdonú sóvá vegyülnek.

3) Föl-éleg (Superoxydum, v. hypercxydum) leg- magosb fokú éleny vegy, melly annyi élenyt tart magában , hogy mielőtt belőle el nem veszt, más testekkel nem vegyülhet. Hlyen a cset-föléleg (Hyperoxyd mangani).

Az említettekből látjuk, hogy az éleny mind savak, mind aljak előállítására alkalmas. Mindazáltal ha savképzői tehet- tséggel nem egyedül bír kizárólag , nem csak egyedül képes aljakat előállítani. Berzelius még más 3 illy testeket említett, mellyck az említett tulajdonban az éíennyel megegyeznek, u.m. ken, retem/,és irány. Ezek a berztágadó éghető testekkel berz- tagadó vegyeket képeznek: mellyek a savak osztályába tartoznak ; a berztevő egyszerű testekkel pedig, berztevő vegyeket: ezek pedig az aljak osztályába soroltattnak. Sőt ezen általuk Képpztetett kétnemű vegyek is vegyülhetnek egymással, és sóé állíthatnak elő. Ennélfogva Berzelius az élenyt, ként, retenyt ét irányt: sav- és aljképző testeknek ("corpora amphi- genia), a belőlők készült sókat pedig „Salia amphigenia“ nevezi; a másoktól való megkülönböztetés végett.

lú

K ö n e n f.

§. Á Jíöheny lényeges alkatrésze a víznek; nem különben mindennemű életmúves testeknek. Valamint az éleny, úgy a köneny is magánosán merő vagy folyó testté nem változtalthatik.

I