Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
66 Magyar orvostörténeti adattár vágók (hemicrania).1 Az annak idején feltűnést keltett Tentamen de inoculanda peste (London, 1755.) a pestis elleni oltásról szóló értekezését alább fogom ismertetni.1 2 Néhány évvel előbb, 1751-ben, egy angol nyelvű értekezése (The grand question debated stb.) is megjelent Dublinban, mely azt bizonygatja, hogy az ember lelke nem halhatatlan és nem is lehet az. Ezt az «istentelen és pokolra való» írást magyarra is lefordította, de jobb belátásra jutván, 1767-ben barátai szemeláttára az égő kályhába dobta. Egyéb kiadatlan munkái is fel vannak sorolva a Succincta I. kötetének említett helyén és bizonyos, hogy sok jegyzete is maradt a meg nem jelent kötet számára ; v. ö. a IV. kötetének végén, az 504—509. lapon olvasható és még feldolgozandó orvosok neveinek hosszú sorát, melyet magam is megtoldottam egynehánnyal. Itt említhetem meg mellesleg, hogy amit a «Magyarországi öt különös elmélkedések»-ben a tokaji aranyvenyigéről (aurum vegetabile) mond, ahhoz még hozzáadandó mindaz, mit a jelen munka első három kötetében írtam erről, nemkülönben a Természettudományi Közlöny, 1939. évf. 189. lapján olvasható újabb adatok. Ezeket a kéziratokat és jegyzeteket hiába keresnők, sőt már Kazinczy is hiába kereste. Ő 1804-ben megkérte Csokonait, hogy szerezze meg neki ^Veszpréminek és vejének, Földi Jánosnak hátrahagyott írásait. Csokonai erre következőket feleli Kazinczynak : «Dr. Földinek minden munkáját még tavaly tavaszszal megkértem az özvegyétől (Weszprémi Juliannától) gróf Széchenyi ő excja számára pénzen; de azt a trepida zelotypiát, amelyet a vén anyja, férjének, dr. Veszpréminek írási s könyvei eránt praktizál, ő is bészíván, tőle által nem vehettem . . . Azután kértem a magam számára, olly czéllal, hogy azokat az írónak életével és karakterével kiadom, de az is mind az asszony gyengesége miatt, mind azért, hogy én ollyakkal bánni nem tudok, vagyis tudni nem szeretek, füstbe ment . . . Kész leszek minden lenni az özvegy körül (még stutzer is 1 Gott bewahr !), csak az írásokat, melyek jó renddel vannak leírva és közöttök találtatik Földinek a maga halálos ágyába saját kezével írott kis biographiája is, kezemhez keríthessem». (Kazinczy F. levelezése, III. 200.) — Itt említett leányának, Földi Jánosnénak, botrányos élete mélyen elkeserítette W.-t. Erről intim részleteket közölnek Sárvári Pál debreceni levelei.3 Weszprémi behatóan foglalkozott a szülészettel is. Már londoni tartózkodása alatt hosszabb időn át («during the time of two courses») szorgalmasan látogatta Smellie előadásait és alaposan elsajátította az akkoriban használatos szülészeti műtéteket («fully instructed in all the different operations and branches of that art» ■— írja róla a nagyhírű angol tanár abban a bizonyítvány ban, melyet W. távozása alkalmával adott neki s melyet teljes szövegében olvashatunk a Succincta IV. kötetének 496. lapján). Hazaérkezve is előszeretettel gyakorolta szülészi ügyességét s mikor II. József ellátogatott Debrecenbe, először is azt kérdezte Weszprémitől : «Exercesne tu quoque hic artem illam et quo successu?» Weszprémi elpanaszolta az uralkodónak, hogy sajnos, a magyar nők nagyon szégyenlősek s a férjek sem látják szívesen, úgyhogy emiatt csak ritkán hívják szüléshez : «Fatendum est ingenue, Augustissime Domine, me rarius ad parturientes vocari, ita enim sunt pudicae mulierculae nostrae, ut mares non facile admittant, nec patiantur sibi a viris auxiliatrices manus admoveri». «Utinam non essent adeo pudicae !» — felelte rá az uralkodó. Mint Korbuly (Orv. Hetilap, 1939. 869.) írja a szülészet nálunk abban az időben még 1 Mindegyiknek rövid ismertetését 1. Morgagni nagy munkájában : «De sedibus et causis morborum», az 1761. évi velencei kiadás 420, 430. és 441. lapján. 1 Weszpréminek ez a munkája ma már a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Győry Tibornak a német könyvtárak központi irodájához intézett azon kérdésére, vájjon melyik könyvtár bírja e munkát, negatív válasz érkezett, úgyhogy a heidelbergi könyvtár valószínűleg csak azután szerezte meg az ő 600 márkára értékelt példányát. Sudhoff is eredmény nélkül kereste Londonban és Párisban s nincs meg a debreceni reform, kollégiumban sem, mely Weszprémi könyvhagyatékát ingyen kapta. Csupán a Nemzeti Múzeumban található meg a Tentamen-nek egy jókarban levő példánya. 3 L. Tőrös László cikkét a nagykőrösi Arany János-társaság évkönyvében, 1930—35.
