Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 29 csak egy-egy rövid följegyzés maradt a város jegyzőkönyveiben.1 Az 1709. év újr13 a borzalmak esztendeje. Már 1708-ban, nagy pusztítást vitt véghez a pestis Rákóczi aradi hadaiban úgy, hogy a fejedelem Debrecenből kért pótlást, azután szoros gyűrűt von a város körül, de hiába. Hogy mikor jelent meg Debrecenben, pontosan meg nem mondható. 1709 október 13-án találjuk első nyomát, mikoris a tanács a temetések áráról, ingyenes temetésekről, a szertartásos temetkezések eltiltásáról stb. tárgyal. Óvóintézkedések nem tétettek, vagy ha igen, nem lettek szigorúan végrehajtva. December 3-ikán már mélyen benne lehettek a bajban, mert a tanács két újabb céhet rendel ki a temetések ellátására. December 8-ikán azt írják Károlyi Sándornak, hogy «sokan, kik egy(ik) nap másokat kivisznek, másnap másoktúl vitetnek ; az temetésnek szokott órájin utczáink- nak egyik végétül fogva az temetőkig szakadatlan sűrűén halottaknak kísírési láttatnak, sőt egy felől is, más felől is, egyben érkezvén a széles uczákon, ugyan megtolódnak ugyannyira, hogy az élők az holtaknak temetésében szintén el- fárattanak. Az mely, házakban Istennek emésztő tüze bé esik, nagy részint minden benne lakóktul egészlen megpusztítatnak ... az kik még élünk is, csak holt elevenek vagyunk». Kiss Ernő hozzávetőleges számítása szerint e járvány körülbelül 3000 debreceni lakos halálát okozta, ami a lakosságnak körülbelül 20—25 százaléka. Alig tíz év múlva újra erős járvány futja át az országot s Debrecen környékén is több helyen pusztít, de a szigorú óvóintézkedések távoltartják azt a várostól. Y. ö. Kiss Ernő (debreceni levéltárnok) : «Pestisjárványok pusztításai Debrecenben».(Népegészségügy, XII. évf.,1. szám, 1931 jan. 1.,26.old.) (»9. 1709. Pestis Barsmegyében. — Ez év végén Léva környékén megjelent a pestis, mely 1710 június havában már Körmöcbánya vidékét is ellepte, július közepén pedig már a városban is szedte áldozatait. Ekkor még Barsmegyének a Garamon innen eső része ment volt a járványtól, miértis a vármegye szigorú óvóintézkedéseket tett a ragály terjedésének meggátlására. Ennek azután az lett a következménye, hogy Körmöcbányán éhínség támadt. A város Heister osztrák generálishoz fordult, ki a vármegyét arra kötelezte, hogy Körmöcnek élelmiszereket szállítson. A körmöcbányai pestissel részletesebben foglalkozik Kriskó Pál (Száz. 1879. 435—440.). Közleményéből megtudjuk, hogy e városunkban is többnyire erőszakkal fogdosták a betegápolókat és halottvivőket. A gyermekgyilkos Rand Katalin halálos ítéletét azon kötelezettségre változtatták, hogy a betegeket fogja ápolni az e célra épített járványkórházban. Az adásvevéshez szükséges pénzt itt is ecettel mosták, fertőtlenítették. Idegen hatóságok (a szomszéd vármegyékben, hová a város tanácsa élelmiszerekért fordult) nem mertek ilyeneket küldeni, sőt még átiratokat intézni sem, és a bécsi államtanácsosok még 1710 december 20-ika táján is, mikor a veszély csökkenéséről értesíttettek, a Körmöcbányáról érkező átiratok elfogadására és olvasására harmadik személyt alkalmaztak. A járvány csak 1711 február hó végefelé szűnt meg teljesen a városbam Körmöcbánya más alkalmakkor is sokat szenvedett a pestistől. így 1577 szeptember, október és november havában több mint ezer ember, tehát a város akkori lakosságának majdnem egyharmada elpusztult benne (Bars vármegye monográfiája, 114.), szintúgy 1645-ben, mikor három hónap alatt 1200 körmöci polgár halt meg pestisben (u. o. 119.). — Ebben a tartalmas monográfiában ezenkívül több olyan adatot találunk, melyek más tekintetben is világot vetnek Barsmegye régi közegészségügyére. így pl. azt olvassuk benne (a 222. és köv. lapokon), hogy Johelinus körmöcbányai polgár már 1382 előtt megalapította az ottani kórházat és szegényházat (xenodochiumot), melynek Nagy Lajos a város szomszédságában fekvő' Liget nevű királyi birtokot adományozta. Egy 1393 augusztus 29-én kelt oklevélben Körmöcbánya hatósága felsorolja azokat az adományokat, amelyek a kórházi alap javára addig történtek. A körmöcbányai ~ után Barsmegyében a legrégibb az újbányai ispotály, melyet 1391-ben Henczmann Izenienkel bányagróf Boldog Erzsébet tiszteletére alapított. Az alapítólevél szövegét 1. ugyanott. 70. 1709. Pestis Erdélyben. — Lásd : Köleséri Sámuel: Pestis Dacicae anni 1709. scrutinium et cura. (Cibinii, 1709.) A. 1 1 A pontos utalásokat 1. Kiss Ernő alább idézendő közleményében.
