Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 23 (Weszprémi munkájában sajtóhibával Pullus) Gyöngyösi a Pettény (Weszprémi- nél helytelenül a Pettyén) Med. Doctor, natus Cassoviae», (a mondottak értelmében ez is téves.) Bő ujjú orosz palástot visel, mert akkor már a pétervári admira- litás orvosa volt. Az ez alatt következő kétsoros vers elmondja, hogy nemcsak az orvosi tudományokban otthonos, hanem «Hellada cum Latio cumque Oriente capit» — vagyis nemcsak a görög és latin, hanem a keleti nyelveknek is tudósa. Nem sokat, s különösen nem sok jót adhattam hozzá Gyöngyösi Pál életéhez ; de talán eljön az idő, mikor az orosz állami levéltárból és az ottani forrásokból további adatokat is lehet majd szerezni, melyek szellemi értékeire és tanári működésére is világot fognak vetni. Ezt én nem kiséreltem meg, mert (tekintve a mai politikai viszonyokat) kétséges, hogy kaptam volna-e feleletet.1 55. 1707. Pestistallérok és amulettek. — Bőven értekezik róluk Weszprémi (III. 354.) és Faludi Géza («A járványos betegségek numizmatikai emlékei» ; Népegészségügy, 1925. 7-—8. szám). Utóbbi megemlíti, hogy a 18. század elején dühöngő hatalmas járványról nagyszámú numizmatikai emlék maradt ránk. Ilyenek Boroszló (2 érem), Hamburg 1709—13. (10 érem), Prága 1713. (2 érem), Regensburg 1714. (2 érem). Lásd még MOE III. 461. 55/a. 1707. Pestis. — A bécsi egyetem orvosi kara felsőbb rendeletre véleményt és tanácsot ad a Magyarország felől Ausztriát fenyegető pestis dolgában. A kar többek közt azt ajánlja, hogy néhány Bécsben engedély nélkül praktizáló orvost küldjenek hazánkba, az annyira ragályzó veszedelmes baj tanulmányozására. (Acta Vindob. VI. 200.) A kari ülés kelte: 1707. aug. 29. 56. 1707. Honoráriumok. — «Doctor uram dolga iránt is az n(emes városi) magistratus tegyen valami dispositiót, mivel sok ízben repetálja maga sallá- riumát . . . (esetleg) valamely jó medicusról gondolkodjék a n. tanács. Patikárius uram is az orvosságokat felettébb való áron szokta adni ; ’azért az iránt is ő kegyelmét jó rendben kell venni ; drágán ne adja az orvosságokat az város lakosának». (Kassa város statútuma. Corp. Statut., II. (2), 360.) Ez évben a városi orvos (medicus ordinarius) fizetése Kassán 120 írt. volt. A három esküdt bába 12 köböl gabonát kapott. 1736-ban a patika ellenőrzéséért 50 frt., 6 köböl búza, egy akó (vas) bor s két akó sör járt neki, a gyógyszertár provizorának évi 250 írt., segédjének 150 frt. 1769-ben a városi fizikus évi fizetése 60 írt. (NPG.) 57. 1708. Rüh. — A rühösségnek elég tekintélyes magyar múltja van. Csanaki Máté, Rákóczi György udvari orvosa, tréfás dicshimnuszt is írt róla Scabiei encomium címen.2 Ő már ismerte a rüh okozóját, melyet szépséges kis állatocskának, bellissima animalcula, nevez. Ellenben Páriz Pápai még 1708-ban sem tudta, hogy animalculák okozzák, mert a «Pax Corporis»-nak ezévi lőcsei kiadásában (298. 1.) a scabiest a phlegmá-nak bőségéből magyarázza, mely a bőr aljára veri ki magát, ezért az ilyen állapotban (ahogy székely módra mondja) először valami «jó purgációval kell élni (jalapa húslevesben I), azután pedig mindennap kétszer fürödni olyan feredőben, melyhez félfont büdöskövet (kénport) is adtak, sőt a fürdő után kenjék be a testet ként és zászpa- (veratrum-) gyökeret (esetleg egy kevés kénesőt is) tartalmazó avas zsírral. Hát bizony ez a kenőcs «igen csípi s szárazttya a bőrt, de a sós nedvességeket (a keletkezett) apró hólyagokon át» (az animalculákkal együtt) «kifelé takaríttya.» Száz évvel később aztán felderült a rühellenes kénes füstölések napja. 1792-ben Galés 1 E munka előző köteteiben több helyen említettem, hogy Gyöngyösin kívül milyen nagy számmal voltak azok a magyar orvosok, kik külföldre kerülve, ott tanári és egyéb előkelő' állásokba'kerültek. A teljesség kedvéért megemlítem, hogy gyógyszerészeink között is szép számmal akadtak, kik a külföldön keresték boldogulás ukat. A legkiválóbbak egyike volt Bélaváry Burchard János (Johann Burchard von Belawarv),kiről Schelenz (378) azt írja, hogy már 1583-ban megszerezte a revali (tallini, Észtországban) városi gyógyszertárat, mely mint tidei commissum még a 19. században is utódai birtokában volt. Ezen gyógyszertár történetét (és képét is) 1. Ért. 1933. évf. 216, hol a Bélaváry—Burchard-családról további adatok is találhatók. * Ismertette: Nékám Lajos: A magyar bőrgyógyászat emlékeiből (1908) a 35—36. lapon. Lásd még «Régi magyar encomiumok» c. cikkemet. (Orvosi Hetilap, 1937, 41. szám.)
