Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 19 52. 1707. Kuruzslók. «Tudós asszonyok.»-— A 18. század elején virágkorát élte hazánkban a női kuruzslás. Jellemző, hogy még maga Károlyi Sándor gróf is inkább bízott, a kuruzsló asszonyok tudományában, mint az orvosokban. Szatmári Sámuelnek, az úrfi (Károlyi Ferenc gróf) gondviselőjének szívére köti : «Ha midőn pedig emberi gyarlóság szerint egészségébe valami változás lenne . . . Tolvay Gáborné, vagy Balogh Györgyné asszonyomnak hírül adván, az mennyire javallják, külső orvossággal orvosoltassék. Ha pedig Isten rá mérné és meghimlőznék, megnevezett betsületes asszonyokat konsultáld s doktori orvosságokkal ne vesztegessék, mert a feleségemet is annyi, hogy meg nem ölték, hanem házi orvossággal, úgymint : gyöngyklárispornak italával, lencse vizével, sáfrányos vízzel etc.». Károlyi Sándornak idősebb fia (Laci) nagyon sokáig betegeskedett ; senki sem tudott rajta segíteni, ámbár mindenféle «tudománnyal» próbálkoztak. A többi között az Erdélyből hazavergődő katonák egy kolozsvári öregasszonyt ajánlanak, aki «életét köti belé, hogy az úrfiút meggyógyítja, ha szinte tíz esztendeje is, hogy őt gyötri ama nyavalya». De maguk a hadfiak is tudnak orvosságot ajánlani : vegyen be a beteg «Sátán lőtte füvet», «akár borban, akár más alkalmatosságban». Azután e füvet keverjék «Te mondád fűvel»1 és foghagymával, «edgyütt tegyék egy nagy mázas fazékba, töltsenek vizet rá, azután azon fazékra más fazekat borítsanak rá.» Ma már el sem tudjuk képzelni, mennyire általános volt a kuruzslásban való hit a nép között. A tudós asszony különböző füveivel (hosszú élet füve, jámborság füve, szerelemfű gyökere), csodatévő szereivel (barmatvíz, sárkánytej, angyalolaj, szerelemjószagú, búbánatkenőcs, liliomlé) és varázsvesszejével mindent meg tudott gyógyítani, de mindent meg is tudott rontani. (Éble, I. 119., 160. stb.) 53. 1707. Sebészek. — Rákóczi Ferencnek ez évi hadi reguláiban az áll, hogy ha a sebesült a sebész hanyagsága miatt elpusztul, a chirurgusnak életével kell lakolnia érette. (Thaly: Tanúim. 301.) 54. 1707. Gyöngyösi Pál a 18. század nevesebb magyar orvosai közé tartozott. Érdekes és meglehetősen hányatott életéről, melyet jó- vagy balszerencséje sodra folytán az orosz cári udvarban fejezett be, nem sokat tudunk. Annyi az egész, amennyit Weszprémi halhatatlan munkájában (I. kötet, 60. 1.) olvashatunk. Gyöngyösi elődjeiről Weszprémi csak annyit említ, hogy apja, idősb pettyéni Gyöngyösi Pál, a theologia doktora, az anglikán egyház presbitere, kassai református lelkész volt, ki 1724-ban «balsorsának mostohasága következtében» (fatorum iniquitate) hazájából kiüzetve oderai Frankfurtban telepedett le s az ottani egyetemen, tizenhat éven át, a theologia tanára volt. Révész Kálmán igen alapos értekezést írt erről a Gyöngyösiről,1 2 melyből kiderül, hogy eredeti neve Árva Pál s Gyöngyösön született, 1668-ban. Révész Imre, a debreceni egyetem kiváló tanára, közli velem, hogy a Gyöngyösiek cseh eredetűeknek vallották magukat s az «árva» név a cseh-morva táboritáknak, Húsz János következetesebb és radikálisabb követőinek volt a közismert mellékneve (orphaniták). Közel van tehát az a föltevés, hogy egyenesen huszitaivadékok voltak s lehetséges, hogy dr. Gyöngyösi Pálban a szláv faji érzés is dolgozott a tudat alatt, mikor Oroszországban telepedett le. A túlságosan egyszerű Árva Pál nevet (akkori szokás szerint) csakhamar felváltotta a szülővárosáról vett jóhangzású Gyöngyösi név ; három fia (Pál, János és Dániel) pedig már pettyéni Gyöngyösinek írja magát, kétségkívül azért, mert idősb Gyöngyösi Pál második felesége (Losonczi Rebeka, az orvos édesanyja), a szatmármegyei Pettyén községből vagy környékéről való volt. Ezt az előnevet azonban aligha tudták volna nemeslevéllel igazolni.3 Idősb Gyöngyösi Pálnak, 1 V. ö. MOE II. 272, 277. 2 Magyar Protestáns Egyháztörténeti Monográfiák, I. köt., 61—-94. 1. (Bpest, 1898.) 2 A nógrádmegyei Petény-ről és a krasznamegyei Petenyé-ről is nyert egy-egy Gyöngyösi nevezetű család nemesi előnevet (utódaik ma is élnek Erdélyben és egyebütt), de ezekkel a mi Gyöngyösink nem volt rokonságban. 2*
