Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 243 (Kézirat a 17. századból 150—160 nagy oktáv lapon, özv. Lehr Albertné birtokában.) 820. É. n. Török fürdők. — Ezekről már e munka előző köteteiben is több ízben volt szó. Említettem volt, hogy a török embert vallási szertartásai is hozzászoktatták a mosakodáshoz. Muhammed törvényei értelmében az imát mindennap, Mekka felé fordulva, ötször kell végeznie. Az imát rituális mosakodás előzi meg, mely abban áll, hogy a muszlim a fejét, a karjait és a lába fejét vízzel leönti (ha víz nincs, homok is pótolhatja). Ima közben szőnyegen térdel, olykor fölegyenesedik, majd lábafejére ül s közben arccal földre borul. A gőzfürdő, hammám, izoláltan álló épület, többé-kevésbbé monumentális kapubejárattal. Ha az ember bemegy, akkor először is egy terembe jut, hol ruháit leveti (apodyterium) ; a terem közepén medence (bassin) van, szökőkúttal, azután egy nagy terem (harára, caldarium) következik, tele vízgőzzel és jobbra- balra facipőkkel, hogy a láb ne érintkezzen a forró márványpadlóval. Mikor az izzadás bekövetkezett, egy fürdőszolga alaposan meggyúrja az embert s egész testét ledörzsöli egy lószőrből készült keztyűvel és szappanhabbal borítja be (részben ezért becsülték annyira a magyar szappant a törökök, hogy még adó fejében is szívesen elfogadták). Azután következett a meleg vízzel való lemosás és a megszárítás. Azokon a napokon, mikor csak nők fürödhettek, a bejárat elé ruhát (lepedőt) feszítettek ki, ami an- nálinkább indokoltabb volt, mert a nők, úgy mint ma is, egészen meztelenek voltak, a fürdőben táncoltak, danoltak, szolgálóik mulattatták őket. Néha ma is egész napokat töltenek el a fürdőben. — Búda törökök számára, Bizánc után, a második fürdővárost jelentette. Az itt talált fürdőépületeket ízlésüknek megfelelőleg átépítették, egyes források fölé pedig új épületeket emeltek. A kádfürdőt alig ismerték. Ahol közös medencében fürödtek, ebbe csak tiszta testtel, előzetes lemosás után volt szabad belépni. (V. ö. Benczúr Gyula: A fürdés története. Bpest, 1938.) 821. Középkori lengyel orvosok Magyarországon. — Erre vonatkozólag számos adat található Herczeg Árpád tollából, Szumowski könyvében.1 Szó van itt többek közt Radlica Jánosról (Nagy Lajos udvari orvosáról), Zsurawiczai vagy Przemysli (Król vagy Rex) Mártonról, Hunyadi János és Vitéz János püspök udvari orvosáról és csillagászáról, Pleszowski Szaniszlóról, ki Mátyás király udvari orvosa volt, épúgy mint Olkusi Bylicza Márton. Ezeken kívül szó van még Kassai Gergelyről, Ratibori Lőrincröl, I. Ulászló udvari orvosáról, Lawiczi Mátyásról, Lwówi Mihályról, ki szintén a magyar király udvari orvosa és budai plébános volt. A krakói származású Grzywna Jakab 1521 óta Kassa városának fizikusa volt (u. o. 362.), Báthory István lengyel király betegségéről, hullaleletéről és magyar orvosairól (Brassói Pál, Babba András, Magyar Mihály), lásd u. o. 364., 365. A szintén krakói születésű Mitkowski Ulászlóról (1619— 1661) és Szamotuly Simonról, Izabella királyné orvosáról, a 406. és 412. lapon találunk adatokat. Budai török fürdő. 1 Szumowski U.: Az orvostudomány története, bölcsészeti szempontból nézve Ford. Herczeg Árpád. (Bpest, a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat kiadványa, 1939., a 178. és köv. lapon.) 16*
