Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
230 Magyar orvostörténeti adattár 736. 1799. Himlőoltás. — A fizikusoknak és sebészeknek meghagyják, hogy a népnek melegen ajánlják a himlőoltást. (Kassics, III. 99.) 737. 1799. A himlőoltás és az egyetem. (Lásd Győry: OKT, 218 és 824 [«Himlőoltás» címszó alatt], továbbá a MOE II. tárgymutatójában.) «Magyar hazánkban a himlő beoltás 1801-ben kezdett gyakorlatba vétetni. Dr. Bene bizonylata szerint Pesten, 1801 augusztus 27-től 1802 február végéig, különböző életkorú, mintegy 200 egyénbe oltatott be a tehén himlő. Közülök hatban nem fogamzott meg, tíznél tökéletlen himlőzés mutatkozott, a többi 184-nél pedig a legtökélyesebb s valódi tehénhimlő fejlődött ki.» (Filep Mihály cikkéből: Vasárnapi Újság, 1863, 54.) 738. 1799. -— a) A reáljogú gyógyszertárak eladhatók, a személyjogúak nem. (Linzb., III. 833.) — b) Gyógyszerészeknek tilos betegeket gyógyítani. (Kassics, III. 360.) 739. 1799. Gyógy szer ár szabvány. — A gyógyszerek (főleg a tengerentúliak) árát fölemelik. (Kir. rendelet 1799 dec. 6-ról. Linzb., III. 841.) Különösen érdekes a pesti fakultás idevágó véleménye, mely hangsúlyozza, hogy mennyivel előnyösebb helyzetben vannak a bécsi gyógyszerészek," mint a magyarországiak. E vélemény teljes szövegét 1. Linzbauernél (i. h.), magyarázatát pedig Ernyeynél (27. 1.). 740. 1799. A brassói polgári kórház története. — Losonci Gyürky István kir. biztos felszólítására a brassói városi tanács (1799 szept. 26.) bizottságot küld ki a közegészségi állapotok tanulmányozására. Ennek egyik következménye volt (idővel) az ottani polgári kórház alapítása. E kórház részletes történetét lásd Gusbeth könyvében (206—244). Kétségtelen történeti adatok bizonyítják, hogy Brassóban már 1413-ban állott egy ispotály. 1524-ben már két kórházról történik említés Lőrinc (Laurentius) vidombáki lelkész alapítványában, melyből 1564-ben a brassói kórház egy magyar forintot, a blumenaui xenodochium pedig 2 frt 50 dénárt kap ; sőt Honterus 1543-ban már három brassói ispotályt említ. (U. o. 207.) A brassói Schlossberg alján levő pestiskórház (lazarétum) építését 1756-ban kezdték és 1761-ben fejezték be. Ebben helyezték el 1831-ben a kolerásokat és 1880—81-ben a himlős betegeket is ; közben azonban kaszárnyának is használták. (U. o. 244.) 741. 1799. Tanársegédek, korrepetitorok és magánleckék a pesti egyetemen. (Lásd Győry: OKT, 211 s köv.) —- 741/a. 1799. Evés-ivás. — Kováts Mihály («Az ember élete meghoszszabbításának mestersége», I. 1799. 248) : «Nállunk az asztalok igen gazdagok ; 24 tál meleg és ugyan annyi hideg ételeket, a poszpásztokkal edgyütt a legnagyobb asztalokra, a legkisebbekre pedig 8 tál étkeket a vendégségben felrakni közönséges. És így nállunk egyre másra minden vendégségben 28 tál étel van. A mindennapi legnagyobb asztalokon van 16, a legkissebbeken pedig 3 tál étel, kétszer napjában. És így a közönséges élet-módja nállunk egyre- másra áll 19 tál ételekből 24 óra alatt. Ez igen sok». — Az is érdekes, amit alföldi helységeink állóvizeiről, pocsolyáiról s ezzel kapcsolatban a malária gyakoriságáról mond. (235—236. 1.) 741 /b. É. n. Orvosbotanikusaink a 18. században. — Abban a sorrendben adom neveiket, amilyenben Haberle értekezésében («Succincta rei herbariae Hungaricae et Transsilvanicae historia» Buda, 1930, 15. és köv. 1.) olvashatók. Botanikai méltatásukat, életrajzi adataikat stb. lásd Gombocz könyvében, kVeszpréminél, Szinnyeinél stb. Páriz-Pápai András (1703—1763), a szótáríró Ferencnek fia. Szép erdélyi növénygyűjteményét a nagvenyedi kollégiumnak hagyományozta, de ez a szabadságharc viharában eltűnt. — Kramer János György, tábori orvos, a szász választó fejedelem nagyhírű udvari orvosa, a «Tentamen Botanicum» szerzője, kiről már más helyen is megemlékeztem. — Slotze Sámuel, nagyszebeni fizikus, (megh. 1730 okt.) Erdély flórájával foglalkozott, de csak egy értekezése (De ubere Herbae Kali proventu in Transsvlvania) jelent meg nyomtatásban. Windisch János Teofil, pozsonyi orvos (1689—1732), a császári akadémia tagja
