Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 211 643. 1788. Clysmák. — A helytartótanács megtiltja, hogy a gyógyszerészek allöveteket adjanak, mert ehhez nem értenek és sokszor súlyos bajokat okoznak vele. Bízzák ezt a Sebészekre. (Linzb. III. 507.) A rendelet egyik megjegyzéséből az is kiderül, hogy a gyógyszerészek sokszor magában a patikában adták az allöveket ! (V. ö. MOE III. a 326. lapon, legalul.) Más helyen azt mondja, hogy a gyógyszerészek egyrésze a klistélyozás céljára az úgynevezett füstpipát (Tobaksrauch-Maschine) is beszerezte: «das aber von jeher ein schädlicher Missbrauch gewesen, denen Apothekern das Clystiren aufzutragen, indem diese Leute weder von der Lage der inneren Theilen, noch vom Mastdarm und deren damit verknüpften Blutgefässen eine Kenntniss haben». A dohányfüstnek ősi eredetű alkalmazásáról a végbélben székrekedések stb. esetében lásd J. G. Scháffernek kimerítő munkáját : «Der Gebrauch und Nutzen des Tabackrauchclystiers» (Regensburg, 1772). A mellékelt képen a beteg jobboldali tenyere alatt van a füstöt szolgáltató égő pipa, a balkézben a fújtató ; de az egész műveletet sokkal egyszerűbben is el lehetett végezni : úgy, ahogy Csorba József dr. («Hygiastika», 1829. 280.) megírja : «A klisztérek lehet(nek) főtt korpa, vagy dohány levét melegen ecettel, sóval vegyítve bé fecskendezni, de legjobb az úgy nevezett dohány- füst-klisztír. Erre van készítve különös eszköz, mellynek minden járásbéli kéz-orvosnál (chirurgusnál, görög cheir = kéz, MKGy) meg kell lenni, de ha az nincs, azt ki lehet pótolni, így : egy közönséges pipába a dohányt jól meg kell gyújtani, azután frissen a pipaszár felső végét (szopókáját) olajjal megkenvén az alfélbe kell dugni; az égő pipát egy darabocska erős vászonnal bé kell burítani, s úgy ezen által kell a pipába erőssen fúni ; így a füst a belekbe megy. De némellykor félbe kell hagyni ezen foglalatosságot, és vigyázni, hogy a füst forró ne légyen, vagy véle szikra a végbélbe ne menjen, ezértis jobb a hosszabbacska p ipaszár.» 644. 1788. Gyógyszertárvizsgálat. — Velits Sámuel tordai gyógyszerész patikájának vizsgálatáról szóló jegyzőkönyv, melynek kiállítója dr. Pataki Sámuel kolozsvári orvos. (A Velits számára Rettig Antal bajai gyógyszerész által kiállított díszes felszabadító bizonyítvány hasonmásával.) Lásd : Pataki Jenő: «Adatok a gyógyszertárak vizsgálatához». (Orvosi Szemle, 1936. évf. 123.) 643. 1788. Influenza-jár vány Nagyszebenben. Lásd : Sigerus, II. 92. 646. 1788. Szülészet. — A helytartótanács a hatóságok és papok figyelmébe és megvételre ajánlja Steidele bécsi tanár könyvét : «Verhaltungsregeln für Schwaugere, Gebährende und Kindbetterinnen». Ez a népszerű munka a következő évben, Gellei Mihály bácsmegye tisztifőorvos fordításában («Magaviselésére rendmutató regulák» stb. címmel magyarul is megjelent. Győry Bibi. 124). Steidelének egy másik szülészeti munkáját Szeli Károly erdélyi orvos fordította le a «felső hatalmasságnak parancsolatjára», vaskos könyvben (461 oldal, 26 rézmetszettel) «Magyar bábamesterség» címmel (Bécs, 1777). Sőt Illésházy István gróf, trencséni főispán, Cherney (Chernyei) János, később zólyonunegyei fizikussal tót nyelvre is lefordíttatja : «Zpráwa o kunsstu babském» (1778.) címen ; v. ö. Győry Bibi. 80). Korbuly (i. h. 207. és 208.) mindkét munka címlapjának rajzát is adja. 14* Auioclysma füstpipával. Valentini «Polychresta exotica« (1673) c. munkájából.