Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
178 Magyar orvostörténeti adattár 497. 1772. Febris putrida és F. petechialis Pozsonyban. (Linzb. II. 627.) 498. 1772. Az «impedimentum religionis» (vallási akadály) a nagyszombati egyetemen. — Ismeretes, hogy első egyetemünkön, a szigorlatok sikeres letevése, dissertációjának benyújtása és a nyilvános vita (disputáció) után csak abban az esetben adták meg a doktori címet, ha a jelölt az egyetem kancellárja előtt a szeplőtelen fogantatásról szóló esküt is letette, minél fogva a protestánsok ki voltak zárva a doktorrá avattatás lehetőségéből. Ugróczy Mihály soproni származású evangélikus orvosszigorló 1772-ben azzal a panasszal fordul Mária Teréziához, hogy a nagyszombati egyetem orvosi kara, bár ő «omni cum laude» tette le minden szigorlatát, minthogy nem katolikus, nem akárja őt doktorrá avatni és arra hivatkozva, hogy ilyen módon a nem-katolikus magyarokat egyenesen rákényszerítik, hogy külföldi egyetemekre menjenek s a nemzeti vagyonnak tekintélyes részét ott költsék el, továbbá, hogy még a páduai egyetemen is (mely akkor Ausztriához tartozott), megkapják a protestánsok a doktori fokozatot : mindezt számbavéve arra kéri a királynét, hogy utasítsa a nagyszombati egyetem orvosi karát, adja meg neki és összes hitsorsosainak a doktori fokozatot (Linzb. II. 627). A királyné 1772 aug. 28-án kelt leiratában (u. o.) meg is hagyta az egyetem orvosi karának, hogy a kérvényezőt és hitsorsosait, ha az előírt egyéb feltételeknek megfeleltek, avassa doktorokká. Az egyetem tanácsa azonban, a bécsi egyetem szabályzataira hivatkozva, kérte a királynét, hogy a nemkatolikusok Nagyszombatban is csak a licenciátust nyerhessék el, ellenben a doktori címet nem. M. Terézia az udvar kancellária véleménye ellenére az egyetemi tanács kérelmét fogadta el s így a protestánsok továbbra is csak a «medicinae licentiatus» címet nyerhették el. .Aki a doktori címet meg akarta szerezni, annak valamelyik külföldi protestáns egyetemre kellett mennie s ott újabb szigorlatot tennie. így volt ez 1782-ig, mikor II. József rendeletéből a szeplőtlen fogantatásról szóló eskü kötelező előírása megszűnvén, önmagától szűnt meg a licenciátus is, úgy hogy a szigorlataikat sikerrel letevő protestánsok is akadálytalanul elnyerhették a doktori címet és oklevelet. Különben, mint Győry (68) írja, az orvosi gyakorlathoz a doktorátus nem volt okvetlenül szükséges, ahhoz teljesen elegendő volt maga a licenciátus is. «Licet», vagyis szabad volt az orvosi praxis a protestánsok részére is (lásd az alábbi diploma latin szövegét), csak tanszéket nem nyerhettek. A középkori egyetemeken, úgy Pécsben is, a van Swieten előtti korban, oly nagy költségbe került a doktorrá avatás, hogy igen sokan csak azért érték be a licenciátussal, mert a nagy díjakat fedezni nem tudták. A két fokozat tehát az orvosi gyakorlat szempontjából nem jelentett különbséget (v. ö. Linzb. II. 630). Az orvosi praxis gyakorlása tekintetéből lényegtelen volt az a megkülönböztetés is, hogy a doktorokat az egyetem, a licenciásokat pedig a kar avatta fel. A föntebb említett oklevelet, mellyel Oertel Gottfried Honorius1 nyerte el a licenciátust 1775-ben a nagyszombati egyetemen, Ernyey József találta a körmöcbányai városi levéltárban. A latinszövegű oklevél szószerint következőleg hangzik : «Nos rector et alma ac celeberrima Universitas Regia Tyrnaviensis lectoribus salutem. — Laudabile imprimis majorum nostrorum institutum est, ut qui honestis studijs atque artibus diu se se dediderunt, antequam ad vitae communis usum atque ad praxim se se conferant, ante omnia subeant examen, ut debitum eruditionis suae testimonium legitimo acquirant modo. Cum itaque ornatissimus doctissimusque vir Honorius Gottofredus Oertel Hungarus Sopro- niensis, diligentem assiduamque medicinae multos annos operam navasset, atque jam ad exhibendum doctrinae suae specimen paratus esset, petiissetque a Nobis, ut ipsum titulo academico doctrinae suae convenienti ornaremus. Nos cum honestissimae aequissimaeque ipsius petitioni hac in parte deesse non possemus, ipsum primo per universam medicinam accurate examinavimus, ac 1 Oertel G. H. (evangélikus) később Körmöcbánya tiszti orvosa lett. Németországi (palatinális) nemessége volt. Fia, kit Szinnyei is említ, lutheránus pap volt Sopronban.
