Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 153 Kitaibel-nek. Úgy ő, mint fivére (György, borbolyai plébános) jeles eredménnyel végezte középiskolai tanulmányait s a pesti egyetemen annyira megnyerte Winterl tanár elismerését és jóindulatát, hogy ez már negyedéves medikus korában adjunktusává választatta, évi 400 frt fizetéssel és az orvosegyetem épületében való szabad lakással. Életrajzát legkiinerítőbben adja Schuster János a Hvdrographia Hungariae-ben (1829), ki megemlíti, hogy 29 éves korában, 1785 aug. 24-én avatták doktorrá s ő volt az első, ki (minthogy akkoriban eltörölték a disszertálás és disputálás kötelezettségét), se nem disputáit, sem pedig doktori értekezést nem írt. A hazai botanika és ásványvízelemzés ügyében kifejtett nagy érdemeinek részletesebb méltatását szintén olvashatjuk Schuster életrajzában. A halhatatlan botanikust utolsó éveiben keserves betegség sanyargatta, amit megmagyaráz a Schuster által följegyzett bonclelet : «Viscera abdominalia generatim inflammationis chronicae vestigia sistebant ; ren dexter magnitudinem capitis infantilis non ita magni exhibebat, superficiem tuberculosam, scirrhoideam, substantiam car- cinomatosam pelvis et calyces renales erant repleti ichore acri» stb. (Gombocz Endrének a budapesti egyetem botanikus kertje történetéről szóló könyvében (85.1.) említett blennorrhoea alatt természetesen nem a mai tripper értendő, hanem gennyes vizelet.) Felesége: Sarlay Erzsébet (S. pesti szenátor leánya) három évvel élte túl s a váci-úti temetőben márványemléket emelt urának sírjára, (melyre a Kitai- belia vitifolia vetette árnyékát), a következő (Schustertől fogalmazott) felírással : «Marito optimo Paulo Kitaibel, chemiae et botanicae professori p. o. ad Reg. Scient. Univ. Hung; Nat. 1757 febr. 3., dem. 1817 dec. 13. Monumentum hocce posuit conjux relicta Elisabetha nata a Sarlay. Super tumulo excipe facta viri: florae Hun- garicae rariora promulgavit, soli patrii naturam docuit, Naiadumque revelavit arcana ; non minus probitate, modestia moribusque expressit animi decus. Gaude Hungária, quae talem tulisti». (A váci-úti temető a nyugati pályaudvar területén volt s mikor ezt a pályaudvart építették, a sírkő eltűnt, a nagy tudós hamvait pedig talán valamelyik tömegsírban földelték el 1) Kitaibel számos külföldi tudós társaság tiszteletbeli tagja volt ; az ezek által kiállított diplomák (a regensburgi botanikusoktól, a göttingai tudós társaságtól, a moszkvai Societas physicomedicá-tói, a jénai, müncheni, szentpétervári, lundi orvos és természettudományi társaságoktól stb.) a budapesti egyetemi könyvtárban vannak. Kéziratainak legbecsesebb részét József nádor szerezte meg 7000 forinton ; ezek a Nemzeti Múzeumba kerültek. Egyéb kéziratairól lásd : Szinnyei VI. 445—447., vegyészi kiválóságáról : Szathmáry László (a M. Gyógyszerésztud. Társ. Értesítője 1931 [VII.] 343—375), hol megvan írva, hogy Kitaibel fedezte fel a klórmeszet, a hidrogénferrocianidot, ő állította elő elsőnek a nehéz fémek zsírsavas sóit, elemezett magyarországi érceket, ásványokat, 150 magyarországi ásványvizet, jövedelmezővé tett vegyi gyárakat stb. Ezt a nagy munkát csak úgy végezhette el, hogy bár az egyetemnek nyilv. rendes tanára volt, előadásokat sohasem tartott ; felsőbb hatóság engedélye folytán tisztán laboratóriumi kutatásainak élhetett. Az ásványvizek elemzésére való saját módszerét, mely finom Kitaibel Pál. (Rajz. Erminy: litogr. Läntz.)
