Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 145 ban : «A Pázmány Péter tudományegyetem orvosi fakultásának 1751-ből való tervezete» (Orvosi Hetilap, 74. évf. 6-ik szám ; 1930), továbbá Ernyey József: «A Pázmány Péter-egyetem és első gyógyszerészei», c. értekezésében (a M. Gyógvszerésztud. Társ. Értesítőjében, 1935. 5. kszám, 484. 1.) és Györy: OKT., 20. 1. A pozsonyi egészségügyi bizottság ez év decemberében tárgyalta Perlitzi javaslatát. A bizottság orvostagja és előadója : Perbegg József Károly egészségügyi tanácsos, Perlitzi tervezetével ellentétben (aki szerint Pesten kellene az orvosi iskolát felállítani), azt ajánlotta, hogy a királynő Nagyszombatban, az érseki egyetem keretében alapítson orvoskart és ezt ruházza fel a szokásos előjogokkal. A folyamodványt ad acta tették. Mindazáltal Perlitzi tervezete aktuálissá tette az orvosi kar felállításának ügyét és 19 év múlva (még Perlitzi életében) valóban megalapították Nagyszombatban az orvosi kart. Perlitzi még megélte e karnak 1777-ben Budára való áthelyezését is. Ezzel ismét nagy lépéssel közeledett az orvosi iskola Pest felé, a Perlitzitől kijelölt hely felé, hová 1780-ban valóban át is helyezték. 382. 1751. Súlyos morbus petechialis-járvány Morvában. A királyné (1751 febr. 9) felhívja a határos Trencsénmegyét, hogy tegye meg a szükséges óvóintézkedéseket és adjon további értesítést a helytartó tanácsnak. (Linzb. II. 261.) 383. 1751. Fürdősök. — Hogyan történt a felvétel a pesti fürdősök céhébe, (ahol ezidőben csak három fürdős gyakorolta mesterségét). Mutz Ferenc katonasebész folyamodványa. (Linzb. II. 261.) 384. 1751. Sebészek céhébe csak olyanok vehetők fel, kik előzetesen érdektelen mesterek előtt vizsgát tesznek. (Linzb. II. 264.) 385. 1751. Katonai sebészek fizetése és természetbeni ellátása. (Lásd : Linzb. II. 267, 268.) 388. 1751. Pestiskémek. — A pancsovai veszteglő-intézet igazgatója (Paics vagy Baics) elzáratja a déli határt és megbízható kémet küld ki Törökországba, hogy az ott uralkodó pestisjárványról értesítést küldjön (1751 november 29). Baráti (Pótfüzet) 89. 1752 márciusában újra szabaddá teszik a határátlépést, mert a járvány megszűnt (u. o. 90). 1753 októberében a mehádiai veszteglő-intézet igazgatója szintén két kémet küld ki (48 krajcár napi fizetéssel) Törökországba, hogy az ott állítólag uralkodó pestisjárványról értesítéseket adjanak. (Baráti, u. o. 93.) 386/a. 1751. Köztisztaság. — Kolozsvár városának protokollumában (az ottani reform, kollégium levéltárában) az 1751. évi «Erogatum»-ban a következő bejegyzés olvasható (MNy, 35. évf. 262.) : «A bestelen (így !) királynak 8 rendbeli dögök ki hozásáért fizetett den(árt) 48». Ez a furcsa kifejezés kétségkívül a sintért, gyepmestert jelentette és megfelel a német kotkünig-nek ; (pozsonyi adat 1442-ből : MOE I. 156 és III. 89). Aki kutyát agyonvert vagy az utcán heverő dögöket elszállította, az ipso facto becstelenné lett, dehonesztálódott (u. o. I. 157). Máshol említettem azt is, hogy a hóhér a régibb középkorban még nem tartozott a megbélyegzett emberek (infames) közé, sőt rang tekintetében egyenlő volt a törvényszéki bírákkal ; csak később, mikor a gyepmesterek funkcióit is átvette, akkor lett maga is becstelenné (u. o. I. 91). 387. 1752. Városok egészségügye. — «Valaki az városon a sertésólját vagy árnyékszékét olly helyre erigálja, hogy az város uttzájára annak rútsága kihatván, toties quoties comperiáltatik, az ollyan ember ad florenos duodecim meg- büntettessék s azon épülettye le is vágattassék.» (Torda városának statútuma. — Corp. Statut. I. 437.) 388. 1752. Katonaegészségügy. — Ausztriában már a harmincéves háború idején minden ezrednek volt egy orvosa (feldarzt), nehány segéddel (feldscheer, felcser) és volt egy tábori orvosfőnök (feldprotomedicus). Az ezred-felcsereknek 4 étkezési és 3 lótápadag járt, azonkívül úgy mint egész Németországban a legénység zsoldjából havonkint egy garast húztak gyógyszerekért. Sem ezeknek, sem a katonaorvosoknak nem volt tiszti rangjuk ; részben ezért, s méginkább a gyűlölt gyógyszergaras miatt tekintélyük csekély s állásuk alárendelt volt. Magyary-Kossa : Magyar orvosi emlékek. IV.
