Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 143 tudott gyakorolni uralkodójára s aki oly határtalan és jól megérdemelt bizalmat élvezett volna uralkodója részéről, mint amilyenben van Swietent részesítette a királyné. Magyarországot illető működésével behatóan foglalkozik Győry OKT (837. 1. «Swieten» címszó alatt). A magyar közoktatási ügyekben van Swieten fiának, Gottfriednek (1733—1803.) is vezető szerepe volt egy ideig, mint (1781-től) a tanulmányi és könyvvizsgáló udvari bizottság elnökének. Őróla azt írja Győry (u. o. 150), hogy «apjához semmi tekintetben sem volt hasonló». Ezzel szemben Kazinczy («Pályám emlékezete», Abafi kiadásában a 72—73. lapon), a legnagyobb elragadtatás hangján ír róla s «valóban nagy ember»-nek mondja, kinek «nagyságát csudáim» volt alkalma. 377. 1749. Közegészségügy Békésmegyében. — Ebben az évben még sem orvos, sem gyógyszerész nem volt Békésmegyében. Ausfeld dr. ugyan már a század elején patikát állított Gyulán, Aradon és Szegeden, de a gyulai nemsokára megszűnt. Gyulán 3, Békésen és Csabán 1—1 sebész képviselte az orvosi rendet. 1751-ben Berkes Istvánt 30 írt évi fizetéssel, 1753-ban Erneszt Károlyt 100 írt évi fizetéssel megyei kirurgusnak választották s az utóbbinak fizetését később 200 forintra emelték. 1765-ben még mindig nem volt rendes orvos és gyógyszertár a megyében. 1770-ben felkérték Berkes István gyulai sebészt, hogy menjen ki Váriba betegek gyógyítására, ezt Berkes meg is tette, de mivel a kúra alatt nehányan meghaltak, a lakosok láncra verték a szerencsétlen kirurgust, ki könyörgő folyamodványában kérte a vármegyét, hogy kisegítse a bajból. 1770-ben végre rendes megyei fizikust alkalmaztak : a Bécsben doktorált Wisinger Károlyt, 300 frt évi fizetéssel. Ugyanebben az évben állította fel Poschhardt János a Megváltóhoz címzett gyógyszertárát Gyulán, mely sokáig az egyetlen patika volt a megyében. (Scherer, I. 323—324.) 377/a. 1750. Sebészek. — A pápai protestáns sebészek céhszabályai és panaszaik vallási zaklatásuk miatt 1750/51-ből. (Lásd : Történelmi Tár, 1896, 373—382. és Linzb. II. 256—258.) 378. 1750. Kézirat. — Fodor Patricius ferencrendi szerzetes orvoskönyve (a pápai reform kollégium kézirattárában). Hasonló jellegű, mint nedelici Vali Mihály (MOE I. 28, 349, II. 165) könyve, részben verses formában tárgyalva az egyes gyógyfüvek hatását, azok állatgyógyítási hasznára is kiterjeszkedve. Jegyzeteit a gyergyó-szárhegyi kolostorban Írogatta. Bővebb ismertetését 1. László Ferenc cikkében (Állatorvosi Lapok 1930. évf. 21. szám). 379. 1750. Köztisztaság. — Pozsony városát a csatornázás rendbehozására intik (Htr., Linzb. II. 261). 380. 1751. Személyi adatok. — a) Andrád Sámuel (barátosi), szül. Ike- falván (Háromszék), megh. 1807. Az orvosi tanfolyamot Bécsben hallgatta, azután Gyarmatin Sámuellel bejárta gyalogosan egész Németországot (1. MOE I. 42, 49 ; Győry Bibi. nem említi). Balogh István szerint («Andrád Sámuelről», Sepsiszentgyörgy, 1907) úgylátszik, hogy bécsi tanulmányait nem fejezte be, mert gutaütésszerű betegsége meggátolta ebben. Viszont mások (Jakab Elek) azt írják, hogy visszatérve Erdélybe, Sepsiszentgyörgyön mint keresett orvos működött. Ő volt az «első magyar humorista» ; (lásd : György Lajos : «Andrád S. elmés és mulatságos anekdotái», Kolozsvár, 1929), ki tréfás írásaival, latin s magyar költeményeivel sikert is aratott a maga idejében. Nyelvérzékére és józanságára világot a következő megjegyzése, melyet akkor tett, mikor nálunk legjobban dühöngött a nyelvújítás és «pallérozás» láza : «Ne faragjunk szókat, amíg régi könyveinkben és az ország egy vagy más vidékén valaminek jó szava és elnevezése van ; de azokat keressük fel s hozzuk szokásba. A magyar óbor is sokkal jobb az újnál. Én nyelvünk pallérozásában és az új szóknak formálásában egyet tartok orvos Sándorffi István úrral». (V. ö. Jakab Elek : Andrád Sámuel mint író és fordító. Abafi-féle Figyelő X. 1881., 1.) — b) Gyarmathy Sámuel, kit külföldön is jól ismertek1 és kiről már más helyen (MOE I. 42, 62 és II. 236) is 1 Mikor Almási Balogh Pál a múlt század huszas éveiben a világhírű Blumenbachot fölkereste, ez «nagy dicsérettel» említette Gyarmathit és Weszprémit. (L. Korbuly György : «A. B. P. némethoni naplója 1825-ből». Gyógyászat, 1938, 14—16. szám.)
