Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 141 bajos, hektikás egyéneknek és vízkórosoknak mindezen fürdők használata életveszéllyel járhat. Végül a fürdők helyes használatáról beszél hosszasabban. 366. 1748. Kuruzslók büntetése. — Eperjesen egy nemes asszonyt kuruzs- lás miatt egyévi bojtos börtönnel büntetnek. (Tóth III. 635.) 367. 1748. Gyógyszeres anyagokkal való kereskedés. Gyógyszerészek. — a) A nagyszombati gyógyszerészek (Czechner Antal Ferdinánd, Puff Tamás Ferenc és Pinka József) arra kérik a királynét, hogy szabadalomlevelet (literae privilegiales) adjon nekik. Mária Terézia, annak ellenére, hogy az egészségügyi bizottság véleménye és az általános gyakorlat szerint céhlevelek csakis iparosoknak adhatók, nem pedig gyógyszerészeknek, kik váltig hangoztatják, hogy Pharmacia est ars: a szabadalomlevelet mégis megadja nekik. (Teljes szövegét közli Linzb. II. 236—243.) — b) A fűszereseknek és a nagyszombati (jezsuita) gyógyszerészeknek megtiltják a gyógyszerek szabad árusítását. (Htr., Linzb. II. 231, 251.) — c) Pozsony városának polgári gyógyszerészei felpanaszolják, hogy az ottani jezsuiták, miserikordiánusok és szt. Erzsébet-apácák patikáiban szabadon árusítják a gyógyszereket s ugyanezt teszik a trencséni jezsuitáktól kiküldött olejkárok is (u. o. 232). A királyné rendelete ezek dolgában (u. o. 233, 243, 251). 368. 1749. Győr városának orvosaira és egészségügyére vonatkozólag sok adat található Petz Aladár köv. munkájában : «Győr sz. kir. város Szt. Három- ság-közkórházának múltja és jelene, 1749—1928». (Győr, 1929. Sok képpel.) Néhány érdekesebb adata : A győri sebész-céh története (58—74.), a magyarnyelvű céhlevél teljes szövegével (1719.) ; számos győri sebészre vonatkozó adat ; a magyar sebészek céhje (73) ; Spanfelder Ferenc, előbb nagyszombati, később győri gyógyszerészről (1767), az ottani gyógyszerészekről és bábákról általában (77—79, 92. lapon) ; a kórház hitvány fölszerelése 1779-ben (109. 1.) ; Guggenberger, Hoff er és Dosier Károly gyógyszerészekről (115) ; a helytartó- tanács rendelete («Fehler und Betrügereien der Apotheker», 1786. febr. 21 ; u. o. 128. 1.) stb. 369. 1749. Kézirat. — A Nemzeti Múzeumban (Orvost., ívrét 9. szám) található Bél János Teofil med. dr. orvosi kéziratos naplója : «Adversaria medica Joh. Theoph. Bel, medicinae doctoris, 1749». (253 lap.) Főleg gyógyszertani és gyógyszerismei jegyzetek, talán még göttingai tanulmányai idejéből. Felvidéki orvos volt, ki Szomolnok, Csetnek, Jolsva stb. környékén praktizált. Orvosdoktori értekezése Göttingában, 1747-ben, jelent meg (1. Győry Bibi. 77). A 254. és köv. lapon : «Index discretionum medicarum», vagyis 1753. és 1755. évi orvosi keresetének jegyzéke. — Bél Mátyásnak fia volt ; a napló egyik helyén van egy «Indiculus suppelectilis (!) librariae quam Jehouah benedicente colligebat Matthias Bel B. Anno 1711.» (theologiai tartalmú könyvek). E könyv- jegyzék egyes megszakított részei közé vannak aztán ismét beírva dr. Bél évi keresetei : 1756-ban Szomolnokon keresett 482 frtot, 1757-ben ugyanott 559 irtot, 1758-ban 442 frtot, 1759-ben 611 frtot. A négy év alatt összesen 2095 frtot stb. 370. 1749. Elmebajok. — A hazai kretének legendás alakja : Hani Istók, a Fertő mocsaraiból kikerült «halember» (v. ö. Jókai: «A névtelen vár»), a kapuvári anyakönyvben ezen évszám alatt van leírva, mint puer demens (hülye) repertus in silva conditionate baptizatus, vagyis «föltételesen» lett megkeresztelve, megfelelőleg annak a kánoni utasításnak, hogy a rendkívül rút vagy buta teremtéseket azzal a föltétellel kell megkeresztelni : «Si homo es». Beszélni nem tudott vagy legalábbis nagyon hitványán. Tóth Béla (Mendemondák, 1907, 114.) olyan legendának tartja, mely a nápolyi Nicolo Pesce-re (Hal Mikulás) vezethető vissza ; ennek már a középkori följegyzésekben is nyoma akad. Kapuvár környékén és a szomszédos Csallóközben különben ma is igen gyakori a kreti- nizmus s a múltban még gyakoribb volt. Az egész nagyon emlékeztet arra a brossai vademberre, kinek Fronius Mihály adta hírét a 18. század végén : «Beschreibung eines im Jahre 1781 an der Grenze Siebenbürgens, unweit Kronstadt gefundenen wilden Menschen». (Tóth, u. o. 121—125.) Azt hiszem, hogy mindezeket a legendákat megfejti Panconcelli-Calzia következő értekezése :
