Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 127 embernél több halt meg, csak Zilahon és Deésen 1500-nál több. A betegek 10—12 óra alatt meghalnak, ezer közül alig egy éri meg a harmadik napot. (Apor, II. 278.) — L. továbbá Halmágyi Naplójában (450) hosszan leírva és Jancsó Béla értekezését az 1742/3. évi erdélyi pestisről ; (Bologa intézetéből) Mitteilungen, 1937. 185. — Zilahra egy érmelléki ember viszi be a ragályt, mely több mint 1200 ember halálát okozta. (Szilágyi Ferenc: Zilah történelméből, Pest, 1870, 74.) — Munkács lakosságából az 1738—1742. évi pestis után alig maradt meg 600 lélek. (Lehoczky, III. 437.) — Beregszászon az 1742. évi pestis 300-nál többet elragadott. Pusztán maradt telkeikre 1749-ben franki németeket telepítettek. (U. o. 107.) 322. 1742. Pestisi — a) A mehádiai és pancsovai veszteglőintézet működését és eredeti följegyzéseit (1742-től 1755-ig) lásd Barátinál (Pótfüzet, 81—94). b) Pesten Dunzinger J. F. volt a tisztogató (reiniger), ki egy iraton (1742 j an. 26.) a neve mellé azt írja, hogy «Reinigungs-Commissar und bestellter Contumaz- Meister». Ezen irat arról szól, hogy ő a pestis elmúltával a fertőzött házakat, tárgyakat, lazaretteket mind gondosan («institut-massig») kitisztította és mindent, ami elégetendő volt, az ő jelenlétében égettek el. (OL, Acta pesti- lentialia.) 323. 1742. Pestis. (Királyi és helytartótanácsi rendeletek.) — a) Intézkedések a tiszántúli (nagyváradi, Szabolcs- és biharmegyei) és erdélyi járvány ügyében (jan.—május; Linzb. II. 189—192). — b) Szegner (sic), Meri és Nard nevű pozsonyi orvosok nem szoktak jelentést küldeni pácienseik betegségének milyenségéről, mások meg csak felületesen értesítik az egészségügyi bizottságot. A helytartótanács megsürgeti (május 30 ; u. o. 194). — ej A járvány Tiszántúl, különösen Szatmár-, Bihar-, Máramaros- és Ugocsamegyében erősen pusztít, (a fertőzött helységek névszerint felsorolvák). Intézkedések az éhínség ellen ; (jún.—július ; u. o. 195, 196). — d) A pestis Mádon (Zemplén m.) és Nagybányán (aug.—szept. ; u. o. 198). — e) Három hétig tartó veszteglés a Tiszántúl. Bács- és Baranyamegyét figyelmeztetik, hogy Belgrád közelében, Kragujeváczon, pestis van (okt. 23 ; u. o. 200). — f) A pestissel fertőzött és gyanús városok és községek száma s (részben) névsora Szatmár-, Máramaros-, Bihar-, Ugocsa-, Szabolcs-, Abaúj-, Zemplén-, Sáros- és Borsodmegyéből (okt. 23; u. o. 200). — g) A pestis Hontmegyében (okt.—nov. ; u. o. 201, 202). — h) Kassán, gr. Csáky Antal elnökletével egészségügyi tanács alakítta- tik, az ottani orvos, két városi szenátor és a katonai hatóság részvételével (nov. 3; u. o. 201, 202).— i) Classen nevű orvost Máramarosba küldik. Ingyen gyógyszer a betegeknek (dec. 7 ; u. o. 202). 324. 1742 (jún. 19.) Prostitúció.—Trencsén megye elrendeli, hogy tekintettel a pestises időkre s az Úristen haragját kihívó szemérmetlen üzelmekre, mindazokat a személyeket, kik testüket áruba bocsátják, összefogdossák, megkorbácsolják s kiutasítsák. Lásd : Corp. Statut. IV. (1.) 818. 325. 1742. Gyógyszerárakra, gyógyszerészek gyakorlatára, orvosok és gyógyszerészek esküjére vonatkozó helytartótanácsi rendelet, továbbá a gyógyszerészek tilalmazása orvosi praxistól : Linzb. II. 195. 326. 1743. Jezsuiták gyógyszertárai, — a) Ebben az évben alapították az első patikát Kőszegen a jezsuiták, kötelezve magukat, hogy a bécsi taxa szerint fogják árusítani a gyógyszereket, a szegényeknek pedig ingyen adják ; viszont kikötik, hogy örökre adómentes lesz a patikájuk. (Chernél II. 225.) — b) A jezsuiták egri patikájának és kórházának történetét, jövedelmét (Kasuba D. és Nagy Béni adatainak felhasználásával) megírta röviden Ernyey József : «Szerzetesrendjeink gyógyszertárai» c. értekezésében. (Ért., VIII. évf., 1932. 182—219.) Eger négy középkori kórházának elseje az 1239. évi felújítás alkalmával először is cisztercita, majd később ferences, végül minorita kézre került és csak a török világban enyészett el. A jezsuitákat 1578-ban e jogon telepítették meg Egerben, ezért igényelték (s kapták meg) a szepesi ciszterciták javait. A jezsuiták gyógyszertárát (a mai «Magyar Király»-t, 1714-ben nyitották meg, az irgalmasokét
