Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)

Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)

114

Magyar orvostörténeti adattár

nung. Die unverzüglich dahin gesandten Sanitäts-Beamten erklärten, dass nicht nur Szécsány, sondern auch das nahe gelegene Zsadány wirklich Pestkranke, wenn gleich sehr wenige, habe. Energisch angewandte Mittel erstickten in beiden Orten das Übel im Verlauf des Monats Juni, während es im Juli auf anderer Seite abermals in Szt.-Miklós und Seffdin und zum drittenmale in Neu-Arad hervorbrach ; auch im Lugoscher Bezirk äuszerte es sich zu Facset und Bodjest. Spuren der Seuche zeigten sich um die Mitte August im Bezirk Werschetz zu Grosz-Zsám, dann zu Elemér im becskereker Bezirke. Die Dörfer Romlás, Szőregh und die Bugak-szállása im csanäder Bezirk waren es, in denen noch am Schlüsse des Monats August Pestfälle sich ereigneten. Endlich war die Stunde der Erlösung da. Im Verlaufe des letzten Monats des Jahres 1740 waren auch die letzten Spuren der Pest aus unserer Provinz verschwunden. Gewiss würde es den Leser sehr interessieren zu wissen, wie grosz die Zahl der Opfer war, welche die Pest in unserer Heimat dahingerafft. Aber diesz ist eine schwere, kaum zu lösende Aufgabe. Es fehlen hiezu fast alle Haltpunkte ; denn diese Lücke füllen auch die Todtenprotokolle nicht aus, da es deren damals keine gab, oder selbe doch sehr mangelhaft geführt wurden. Dieser Vorwurf trifft besonders die griechisch nicht unierte Geistlichkeit. Nur durch Kombinazion stellt sich heraus, dass in Temesvár im Ganzen wenigstens tausend und mindestens doppelt so viele auf dem Lande gestorben seien. Vergleicht man die Zahl der Pestverstorbenen in Temesvár mit jener der damaligen Bevölkerung — die mutmaszlich 6000 Seelen betrug — so zeigt sich, dass hier jeder sechste der Pest erlegen sei.» (Schwickernél, 348—357.)

284. 1738. Pestis. — Békésmegyében a pestisjárvány Gyulán 1738 június 15-étől december 17-ig, Csabán július 1-től szept. 6-ig, Békésen 1739 szept. 15-től 1740 január 5-éig tartott. Az egész megyében 6601 személy halt meg pestisben. Legjobban dühöngött a ragály Gyulán és Békésen. A két (Magyar- és Német-) Gyulán összesen 1308, Békésen 1185 volt a halálos áldozatok száma, míg Csabán csak 169-en haltak meg. A megtizedelt lakosság szaporítására Harruckern Ferenc főispán újabb telepítési műveletbe kezdett ; ez volt a második gyulai német telepítés, főleg Ausztriából, Bajorországból és a Rajna mellől. (A vármegye intézkedéseinek részletezését 1. Scherernél, I. 286—290.)

285. 1738. Fürdők és ásványvizek. — Lengyel Dániel (Fürdői Zsebkönyv, Pest, 1853. XII—XV. 1.) említi a következő, Sopronban (1738.) megjelent munkát : 1. A. Farlani: Examen physico-medicum de thermis Rakosiensibus (a név helyesen : Furiani). Lengyel könyvében több olyan munka is fel van sorolva, mely Győry könyvészeiében a balneologiai művek jegyzékéből hiányzik, így : Arátschy Sándor (vagyis Rácz Sámuel) két németnyelvű értekezése (1787 és 1788-ból) a füredi savanyúvízről, továbbá Neustädter Mihály két (szintén német) értekezése, 1793-ból, a homoródi és borszéki vízről. Lengyel könyve tele van sajtóhibákkal és felületességgel ; ennélfogva csak elővigyá- zattal használható. Sokkal jobb összeállítás a 18. század balneologiai irodalmáról a Demkóé (512—513. 1.) és Weszprémié (II. 78—82.).

286. 1738. Schmid (t) János Györgyről, kit Szinnyei nem ismer, azt írja Bartholomaeides (Comit. Gömöriensis Notitia, 1808. 413.), hogy Schmidt Mózes híres rozsnyói gyógyszerész fia, ki 1738-ban született, Eperjesen és Pozsonyban tanult, Jenában doktorált 1759-ben («Haemorrhagia uteri post partum nimia» c. doktori értekezéssel). Azután hazajött, de orvosi gyakorlatot nem folytatott, hanem gazdálkodott, mígnem 1774-ben meghalt.

286/a. 1739. Semmelweis ősei. — Hogy mikor került a Semmelweis-család hazánkba és honnan került ide : azt nem tudjuk, annyi azonban bizonyos, hogy a családnak Kismarton volt az ősi fészke, hol ma is élnek leszármazottjai. A kismartoni anyakönyvekben 1739-ben fordul elő a Semmelweis-család neve először ; azelőtt (1692.) Szikra községben laktak. Győry Tibor (Budapesti Orvosi Újság, 1906. Szülészet és Nőgyógyászat c. mellékletében) leszármazási adatai szerint S. József kismartoni lakos fia (szintén József) szül. 1744, kinek fiai : József, Gáspár és János, egy másik Jánosnak, illetőleg János Péternek