Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)

Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)

106

Magyar orvostörténeti adattár

mintáját lásd a mellékelt képen. — j) Versecen s Délmagyarországon, 1738—

1741-ben és 1762-ben lásd : Milleker : Versec története I., 111., 113., 149. __

k

) Debrecenben nyolc hónap alatt kilencedfélezer ember halt meg pestisben (1738—1740.). Legnagyobb volt a pusztulás 1739 októberében (3493 haláleset ; okt. 19-én, egyetlen napon, 164 haláleset !) A várost 1740 ápr. 9-én teljesen pestismentesnek nyilvánította gr. Károlyi Sándor főbiztos, de azért tovább is lappangott a veszedelem s 1743-ban kisebb erővel újra kezdődött. (Cserhalmi/, 32.)

277. 1738. Pestis a Kiskunságban. — A török időkben kipusztult Kiskunság újjászületése a karlócai békekötés (1699) kezdődött. 1709-ben már nagyobbA kolozsvári járvány-szolgák eskümintája. (Lenghel Sándor után.)

részt baranyai telepesek voltak a lakosok, mikor elkövetkezett az első nagy pestisjárvány, melyről ezt írja az egykorú krónikás : «Ezen esztendőben Istennek bölts tetszéséből jött ránk a pestis. Pümköst havában kezdődött és szeptemberben szűnvén meg, meghaltanak... circiter tizenháromszáz emberek». 1738 tavaszán újra reászakad a kiskunsági városokra és községekre (Kiskőrös, Soltvad- kert, Kecel, Halas, Fülöpszállás, stb.) a pestis veszedelme. Halas városa irattárában a hiányosan megmaradt adatok szerint a nagy járványban 808-an haltak meg (köztük 522 gyermek !) Dorozsmán 1739-ben 55, Fülöpszálláson 224, Szabadszálláson 463, Kunszentmiklóson 183 ember halt meg.

278. 1738. Pestis a temesvári kerületben. — Erre vonatkozólag elsőrangú forrásnak mondható Hammer Antal munkája : «Geschichte der Pest, die von 1738 bis 1740 im Temeswarer Banate herrschte» (Temesvár, 1839), mely 81 oldalon tár