Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
96 Magyar orvostörténeti adattár vénytani érdekű, de főleg az orvosi növényekre helyezi a súlyt. Melius és Beythe óta az első magyarnyelvű botanika, mely a latinul nem tudók közt igyekezett terjeszteni a növénytani ismereteket (Gombocz, 196), közbe-közbe istenes megjegyzésekkel is figyelmeztetve az olvasót, hogy hogyan szabad nevezni a növényeket, hogyan nem? (Például a pimpinellát és az arum-ot «vétek Isten-szakálla fűnek nevezni, mert nem illik s nem is szabad a Teremtőnek nevét teremtett dolgokra ruházni». Csapó könyve főforrása és egyik mintája volt a magyar vonatkozásai miatt értékes négynyelvű (ó- és új görög, latin, magyar) botanikai névszótárnak : az «Onomatologia botaniké tetraglóttos»-nak. (Pest, 1787, Lettner József.) V. ö. Horváth Endre: Zavirász György élete és munkái. (Bpest, 1937. Csapó József. «Üj füves és virágos magyar kert* (1775) c. munkájának címképe. Magyar-görög tanulmányok, 3. sz., 55. és 109. lap.) Orvostörténeti szempontból még érdekesebb Csapónak gyermekgyógyászati munkája, a «Kis gyermekek isputálja»; az első magyar, bár kisméretű gyermekgyógyászat, mely 1771-ben jelent meg s 23 évvel később, 1794-ben, látott napvilágot Pesten ennek bővített latin kiadása, a «Valetudinarium infantile Hungaricum novum, sistens morbos infantium centenos.» A magyar kiadás először is részletezve tárgyalja az egyes gyermekbajokat, azután következik «Az ujjan született kisgyermekekkel való bánás», «A csecsszopáshoz való szoktatás», a csecstől való elválasztás és végül az «igen hasznos régulák» a kisgyermekek neveléséről, melyeket egész terjedelmükben közölt Győry Tibor (az Orvosi Hetilap, 1903., «Gyermekgyógyászat» című mellékletének 3. számában.) — Csapónak még egy magyarnyelvű népszerű orvosi munkája van : az «Orvosló könyvetske, melly betegeskedő szegény sorsú Csapó József gyermekgyógyászati munkájának címlapja.
