Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 91 237. 1732. Köleséri Sámuel (de Keres-Eér). Ezen századnak leghíresebb erdélyi orvosa ; szül. 1663, Szendrőn (Borsod m.), megh. nagyszebeni fogságában, 1732. Életrajzát és nagyszámú munkáinak jegyzékét lásd Weszpr. I. 82—90. és jelen munka előbbi köteteinek sok helyén. 238. 1732. Buckisch (Bukisch) Károly József pozsonyi szélhámos orvosról és «Sympathikus», «magnetikus» gyógyításairól s reklámiratairól lásd W. I. 186. és «Ungarische Medizinische Erinnerungen» (1935) c. könyvemben, a 67. lapon. 239. 1732. Fischer Dániel magyar orvos-természettudományi folyóiratot és társulatot óhajt teremteni. Erre vonatkozó terveit a következő kis (31 oldalas) munkájában (NM, EK) teszi közzé : «Epistola invitatoria eruditis Pannoniae dicata, qua ad Acta eruditorum Pannonica res et eventus naturales ac morbos patrios exponentia edenda perhumaniter invitantur a D(octore) Danielo Fischero, Hung(aro), et comitatus Scepusiensis et reg(iae) lib(eraeque) civit(atis) Kesmarkiensis physico ordinar(io) ac Acad(emiae) Caes(areae) Leopoldino- Carolinae Naturae Curiosorum collega». (Brigae ; literis Godofredi Trampii, 1732.) Először is elpanaszolja, hogy mily kevés íróember akad Magyarországon. A hazai dolgokat, természeti ritkaságokat, történeteket nem ismertetjük. Már Bonfinius említi munkája előszavában, hogy mily nehéz neki magyar történelmet írni, mikor nincsenek kellő számú s hozzáférhető forrásai ; ami van, az is barbár módra van megírva. Janus Pannonius versben írott magyar történelméből (Annales Hungáriáé) is csak töredékek maradtak meg. Általában azt lehet mondani, hogy amit régi fejedelmeinkről, királyainkról stb. tudunk, azt mind a külföldi történetírók följegyzéseinek köszönhetjük (Thúróczi krónikájának előszava szerint). Csak Mátyás király ideiében változott a dolog ; e nagy királyunk volt az első, ki gondoskodott róla, hogy történelmi emlékeink el ne pusztuljanak. Az újabb szerzők közül Fischer különösen Bél Mátyás munkásságát dicséri. Annál nagyobb azonban a hiány a természettudományok hazai irodalmában. Akik erről írtak, azokban nem sok gyönyörűségünk telhetik, néhányat kivéve (itt kiemeli Wernher Györgyöt, Fröhlich Dávidot és Möller Dániel Vilmost, ki a magyarországi rovarokról írt) ; hozzájuk sorakoznak azok, kik a németországi Ephemerides-ben, az angol Philosophical Transactions-ben és az Annales Vrati- slavienses medico-physici-ben Írogattak a magyar természeti dolgokról. A külföldiek közül felsorolja Clusiust, Aloysius Ferdinandot, Kircher Athanázt, Münster Sebestyént, Schroeter Sebestyént, Herbersteint, Brownt, Tolliust, Mori- must, Rob. Boyle-t, Begvin-t stb., kik magyar vonatkozású természettudományi közleményeket írtak ; Fr. Ern. Brückmann pedig nemcsak Rideverus hitvány csúfondároskodásai (cavillationes iniquissimae) ellen védte meg sikeresen a magyarságot, hanem sok hazai vonatkozású természettudományi értekezést is publikált. De még így is a politikai történelem írói, Mátyás kora óta is, elviszik a pálmát természettudományi íróink elől ; hiszen Wernher alig századrészét írta le a hazai vizeknek s amit megírt, azt is másodkézből vette ; Fröhlich obser- vátiói nem mind megbízhatók (non semper sine fuco); Möller sem írta le az ösz- szes hazai rovarokat stb. Annál inkább sajnálatos, hogy Procopius Bonanus hatalmas munkája («De admirandis Hungáriáé rebus») vagy elveszett, vagy mint Spilenberger Sámuel véli, Ausztriában lappang valahol. — Magyarországot sok mindennel ajándékozta meg a Mindenható kegye ; mi is, a külföldiek is jól tudják ezt. Itt az ideje, hogy mindezt feldolgozzuk, megismertessük, márcsak utódainkra való tekintettel is ; a haza és a fejedelem is hasznát fogják látni. Felszólítja Magvarország tudós embereit, hogy lássanak munkához nemzetünk dicsőségére, miáltal a nagyközönség érdeklődését is fel fogják kelteni a természeti dolgok, jelenségek, kincseink iránt. A megfigyelésnek és leírásnak azonban pontosnak s lelkiismeretesnek kell lenni. «Többen akadnak, kik nagy garral nekifognak hazánk természetrajzának megírásához ; eleinte mindent könnyűnek találnak, de csakhamar azután kételyeket éreznek munkájuk iránt s végül afféle kifejezésekkel, hogy «narratur, dicitur, incerti sumus, creditur, vulgaris narratio est» a legrútabb módon bemocskolják az igazságot. Már pedig a természetvizsgáló tekintélyének érintetlenül kell állania s amit kimond, annak matematikai tétel bizonyosságával kell bírnia. Máris mennyit ártottak a természettudományoknak á hamis hypothesisekkel ! Hagyjuk el a föltevéseket, az axiómák gyártásának viszketegét és ne dedukáljunk többet, mint amennyi a helves megfigvelésből folvik. Az egész vállalkozás nem fog könnyen és gyorsan A
