Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)

Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)

Magyar orvostörténeti adattár

/ 5*

Uns ist leid die Krankheit dein,

Gehab’ dich wol in dieser Pein.

(Monum. arch., 1878., III. k., 2. r., 95. és 97. old.)

254. (14. század.) Fürdők. — Zsigmond király a kaláni hévvizet (a Strigy völgyében, Vajdahunyadtól két órányira) használja. (Kővári László: Erdély földe ritkaságai, 1853. 221.)

255. (14-ik század.) Magyar királyné vize. (Aqua reginae Hungáriáé.} — Erről a panaceáról, melyet csak azért említek a 14. század cégére alatt, mert a meseszerű adatok (v. ö. MOE., I. 290.) Róbert Károly feleségének, Erzsébetnek, a nevével és szerzőségével kapcsolták össze: következőket írja Benedicenti (I. 613.): (L’acqua d’Ungheria) „considerata una panacea universale, era fatta a base di rosmarino infuso nell’ alcool e si diceva ehe renovat vires, acuit ingenium, mundificat medullam et nervos, visum instaurat et conservat, vitamque auget. Si vuole ehe avesse questo nome per esser stata inventata da Elisabetta, sorella dei re Casimiro il Grande, moglie di Carlo I. re d’Ungheria... Questo celebre rimedio ha una leg- genda d’amore. Si narra adunque che l’acqua d’Ungheria, preparata in un certo modo, avesse la proprieta di mantenere la gioventu, la bellezza e la freschezza della carni cosi che 1’irreparabile oltraggio de tempo restava invisibile. Giunta Elisabetta a settantadue anni, era, per l’uso della sua aequa, ancora cosi bella ehe il gran duca di Lituania Charoberto, ehe aveva diciotto anni, la chiese in moglie. Elisabetta, che doveva alie sue cognizioni farmacologiche tanta fortuna, cedette alle seduzioni dell’amore, si fidanzö e, non sapendo ehe fare di meglio, nel giorno delle sue nozza chiamato in disparte il marito gli riveló la sua etä e gli fece in pari tempo conoscere il suo gran segreto: la formula de\Yaequa d’Ungheria“

256. (14. század.) János mester, physicus és kalocsai kanonok, Róbert Károly idejében. (Pray után említi W., IV. 42.)

257. (14—15. század.) A párizsi, ferrarai és bolognai egyetem magyar medikusai. — A párizsi egyetemen a 13. sz. közepe óta, négy náció volt: a francia, a pikardiai, a normandiai és az angol. Az utóbbi a 15. században a német nemzet nevét vette föl és ebbe tartoztak a németeken kívül az angolok, skótok, irlandiak, németek, németalföldiek, skandinávok, magyarok és szlávok. E. Wickersheimer egyik értekezésében („Les médecins de la Nation Anglaise ou Allemande de l’université de Paris aux XIVe et XVe siécles,“ Paris, 1913.; k. ny., 59. 1.) rövid ismertetését adja ennek az angol (német) nációnak, de a magyarokról egy szóval sem emlékezik megkenne. Szó van ugyan 1428—1432 közt egy Johannes Kun (vagy Kimll-ről és 1401—1421 közt egy Johannes Boetii de Daciá-ról, de az előbbi angol, az utóbbi pedig dán származású s legföljebb az apja, Boetius, lehetett erdélyi ember. Wicker sheimer nagy munkájában (Commentaires de la Eaculté de Médecine stb.) több helyen Dacus és Dacii jelzővel olvasom ezen Johannes nevét.1 Távolabbi vonatkozásban van hozzánk Erhardus Windsberg (alias Ventimontanus és Aeolides), bázeli származású, ki 1472-ben lett az egyetem orvosi karának baccalariusa, 1479—1480-ban pedig az ingolstadti egyetem orvosi karának dékánja. Jó barátságban volt

1 E helyen is kifejezem köszönetemet Korbuly György szig. orvos úrnak, ki párisi összeköttetései révén megszerezte nekem W. nehezen kapható, teljesen elfogyott munkáját.