Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
66 Magyar orvostörténeti adattár 1397 közti időszakban öt budai gyógyszerész nevével találkozunk; ezek: Synock, Baranch, Rauchar Zsigmond, Péter és Gottfried. A gyógyszerészek számának emelkedését magyarázza az, hogy különösen az Anjou-korban nagyban előtérbe kezd lépni az olasz befolyás; a Magyarországba kerülő olasz orvosok, akik már akkor nagyobbrészt alapos egyetemi készültséggel bírtak, a gyógyszerészet intézményét is tőlük telhetőleg meghonosítani és fejleszteni törekesznek. S van is szükség gyógyszerészre és gyógyszerre. Az évrőhévre feltűnő járványok, különösen a fekete halál és évtizedekig tartó utóbajai Magyarország lakosai közül is szedik áldozataikat. Kétszeres fontossággal bír tehát ez időben a gyógyszerész. Még- inkább fejlődött a magyar gyógyszerészeti ügy a 15. század folyamán. Zsigmond uralkodása idejét leginkább az jellemzi, hogy alatta indult meg a városok fejlődése. Míg eddigelé Magyarország lakossága majd kizárólag az állattenyésztés és földmívelésre szorítkozott, addig Zsigmond idejétől kezdve, különösen a felvidéki határszéli városok lakossága, a kereskedelem és ipar áldásaival is kezdett megismerkedni. Evvel előtérbe kezdett egyúttal lépni a polgári szorgalom s az e szorgalomból származó eredmény: városaink fokonkénti fejlődése és a fejlődés folyamán béléletük önállósodása és egészségügyük hathatós tényezővé való növekedése. Ez időben már a gyógyszerészet viszonyainak szabályozására is gondol nak. Igaz, hogy az első ebbeli rendelkezés nem bír országos kötelező erővel, az egész nem egyéb, mint egy városi hatóságnak saját hatáskörében kibocsátott intézkedése; másrészt azonban nincs meg bizonyítéka annak, hogy a többi önálló jogéletű város ez intézkedés tartalmát nem tette volna magáévá is. Az itt szóban forgó rendelkezés az úgynevezett budai jogkönyvnek a gyógyszerészetre vonatkozó pontja. E jogkönyv 102. pontja azt mondja, hogy a gyógyszerészek ruhaneműeket és mást, amit rőffel szokás mérni, ne áruljanak, hanem csak azt, ami régi idők óta a gyógyszertárba tartozik. Vasár- és ünnepnapokon üzleteiket, esti harangozásig ne tartsák nyitva A betegek számára orvosszereket adhatnak, de mást ne áruljanak (Csippék: Gyógyszerészi Közlöny, 1898., 20. szám). — b) A budai várban a 14—15. században minden időben voltak gyógyszerészek, sőt van rá eset, hogy ugyanabban az időben kettő is szerepel, mint háziúr. Még az inkább faluszerű Óbudán is volt patika (Salamon, II. 458.). — c) 1394-ben Pukur Klára asszony a budai patika (apotheca) mellett fekvő házának felét 40 forinton eladja Asszonyfalvi Miklós özvegyének (u. o. III. 217.). 216. 1376 C?). Radlicza János. — Nagy Lajos király súlyos betegsége gyógyítására ügyes orvost kér a francia királytól, ki a montpellieri főiskolán időző Radlicza Jánost küldi hozzá. Nagy Lajos meg lehetett vele elégedve, mert előbb a krakói egyház főesperesévé, majd 1382-ben krakói püspökké választatta (Pór Antal: Nagy Lajos, 496. és Száz., 1902., 210.). Radlicza János (Johannes Parvus s. Minor. Johann von Radlic) jó 1 ismert egyéniség a lengyel történeti irodalomban. Radlicei Miklós és Krisztina fia (ezen helység Kalisz mellett van. Nagylengyelországban). 1391-ben (?) halt meg. Életrajzi adatok róla: S. Kosminski, Slownik lekor, polskich, 1888., 409. — Dlugosz említi nagy orvosi ügyességét. — A krakói szt. VenceL székesegyház Codex diplomaticusában (II. 87—165.) hosszabb sora olvasható a rá vonatkozó iratoknak. — S. Kutszeba: Polaey na studj. w Paryz. Bibljoteka Warszowska. 1900.. II. 526. — Monum. medii aevi historica. — Rielowski: Monumenta Poloniae hist., II. 908. — Rzennicki: Vitae praesulum Poloniae (Posnaniae, 1761., I. 303.). — Niesiecki: Korona Pols., III. 792. — Miechovita: Chron. lib., IV. 262. (Korbuly György adatai.)
