Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
34 Magyar orvostörténeti adattár volt jelentőségük. Belga, német, osztrák, lengyel és cseh városokon kívül1 érkeznek még áruk Triesztből, Isztriából, olasz városokból (Firenze, Verona, Velencei, Spanyolországból (Pensicola), Görögországból és a Levantéból, sőt Londonból (Lundisch) és Oroszországból (Reissen) is. Idegen, nem budai kereskedő csak nagyban árulhatott. A jogkönyv részletesen felsorolja az árukat s azok minimális mennyiségét, melynél kevesebbet idegen kereskedő i-em adhatott el. Ez áruk között sok drogot találunk. A 423. pont szerint mazsolából (prysilig) 10 fontnál, gyömbérből (grun ingber) 30 fontnál, fügéből (faigen) 1 átalagnál (layel = 16 pint), mandulából (mandelin) 1 mázsánál (centner = 120 font), olasz borból (walisch weyn) 1 átalagnál, kaporból (kapperleyn) 1 átalagnál kisebbet nem árulhatott. Olajból 5 átalag, vagy 5 hordó (tauernicz) volt a legkisebb mennyiség. A sáfrányról és borsról külön szakaszok intézkednek. A 104. pont rendeli, hogy „az idegen sáfrányát 10 fonton alól senkinek se merje eladni. Ha nincs neki 10 fontja, úgy a mi kevesebbje van, azt egészben s nem apránként, eladhatja. Ugyancsak az idegen ne adja el borsát 30 fonton, azaz egy negyed mázsán alól; ha egy negyednél kevesebbet hozott volna a városba, azt egészben s nem apránként, eladhatja. Ugyancsak az idegen ne adjon el 10 fontnál kevesebbet mindenféle fűszerből, cukorból és cukorlisztből (zugkermell), ha nem hozott volna annyit a városba, vagy feleslege maradt volna, avval úgy cselekedjék, mint fentebb írva van.“ Hasonlóképen intézkedik a 415. (Von desz pfeffers gut, wye er sehol verkauft werdenn) és a 416. szakasz (Wy man sehol verkauften alle specerey). — Édes köménykását (fenichel prein), cirbolya magot (zyre: pinus cembra vagy pinus pinea magja), zöld mandulát és boróka bogyót (krambitper) a kofák árultak. A kereskedők az árut, különösen a fűszereket nem mérhették saját mérlegükön, hanem csakis a városi (fronwag) mérlegen (412. sz.). E drogok a következők: bors (pfeffer), sáfrány (saffran), gyömbér, (indber), szekfüszeg (negil), szerecsendió (muscat), macis (muscat plum), cukor (czuckar), szappan (sayff), viasz (wachs), faggyú (vnslut). A sáfrányt és borsot vásár előtt a város embere megvizsgálta, csak azután lehetett áruba bocsátani (Halász Pál: Gyógyszerészi Közlöny, 1918., 86. és köv. old.). 67. 1244. Sebészek. — A budai jogkönyvben (1244—1421.), melynek orvos- történeti érdekű részeit 1. Linzb. I. 50—65., volt egy fejezet (a 103. §.): „Von den Wundärzten.“ Sajnos, ez a része a jogkönyvnek elveszett. Ugyancsak elveszett a III. rész 182. §-a is, mely a fürdősökről szólott; ellenben megmaradt a III. 168. §-a, mely a bírónak kötelességévé teszi, hogy az esküdtekkel minden szombaton gyűlést tartson s azon az ispotály ügyeit intézzék el (v. ö. a III. 373. §-t is, mely az ispotály javainak eladását tiltja). 68. 1245. Lepra. — Ulrik, borsmonostori apát, abban az okiratában, melyben Fiilöp mester Küllő nevű földjét új határjelekkel látja el, többek közt a következőket mondja: „incipiunt mete eiusdem terre penes fluvium nomine Yqua (Ikva patak) iuxta domum Scopow in parte orientali et vadunt valde directe per vallim Bykeig et ascendunt montem penes puteum leprosorum.“ (V. ö. Vitéz Házi Jenő: Sopron sz. k. város története {1921.], I. r., 1. k., 3.) V. ö. MOE I. 172. 69. 1248. Ispotály Szemenyén, a ferenciek kolostorában: Fejér Cod. IV. (2.) 25. 1 E városok összeállítását 1. Davori Relkovics Néda: Buda város jogkönyve című munkájában (Budapest, 1905. 253—254. lapon), mely a jogkönyvnek művelődés- történeti szempontból igen alapos feldolgozása.
