Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 465 ben, úgy vitette az étket. Mikor az fejedelem ebédlő palotájához értek, ott az grádicsnál leszállóit az lóról, gyalog úgy ment fel az étekfogókkal, lerakatta az étket, ott udvarlott míg vagy meleg étket, amint akkor nevezték, vagy az derék fogást el kellett hozni; akkor térdet hajtván az fejedelemnek, az étekfogókkal lement az konyhára, ismét paripára ülvén, úgy hozatta el az többi étkeket. Mikor már az étket elhozták, az fejedelem az fejedelemaszszonynyal kijöttek az ebédlőpalotában; ha tanács urak voltak az fejedelemnél, azok jöttek ki legelői az fejedelem előtt. A fejedelem előtt jött az fő hopmester, hosszú ezüstös nádpálcza lévén kéziben, hosz- szabb magánál, annak a közepit fogta (másnak senkinek is, se tanácsuraknak, se több úri embereknek ezüstös nádpálczájok nem volt, se magának az fejedelemnek is, hanem vastag rövid nádpálczája volt, az urak penig olyan két három helyen bogos nádpálczát viseltének). Kijővén az fejedelem, az urak rendet állottának, az fejedelem, zöld bársony nyusztos kozáksüveg lévén feltéve a fejében — (gyakrabban mind olyant viselt, ritkán hosszú süveget; urak, nemesek is abban az időben, kivált hideg időben, egész télen, tavaszon is, mig ugyan jó meleg idő nem volt, mind kozák süveget viseltek, ki nuszttal, nesttel, ki róka bőrrel) — a fő pohárnok másod magával nagy térdhajtással a hol a fejedelem s fejedelemasszony állottak, oda ment, egyiknek kezében ezüst mosdómedence, másiknak ezüst mosdókorsó, skófiummal varrott kendő lévén kéziben, elsőbben az fejedelem mosdott meg, azután az fejedelemasszony. Megmosdván a fejedelem, vagy predicator vagy arra tanított pohárnok inas az asztaláldást szép halkal elmondotta; addig a fejedelem az süvegit levette a féjiből, kéziben tartotta; elmondván az asztaláldást az fejedelem az süvegit megint az fejiben tette, ketten az fejedelemasszonynyal egymás mellé leültének a fő helyre, s enni kezdettenek... Mihelyt az fejedelem leült asztalhoz, az fegyverhordozó inas, aranyas köves hüvelyi! kard s fejedelmi buzogány lévén keresztül téve a karján, mind ott állott az fejedelem háta megett, mig asztaltól felhőitek. Mikor az sültet elhozták, az asztal- nok kivitte tálastól, s arra készített, külön asztal lévén, felbontotta, s tálban rakván, úgy vitte be asztalra. Mikor innya kellett az fejedelemnek s fejedelemasszonynak, az fő-innya-adó eléhozta az bort, kéziben lévő ezüst tángyérra kitöltvén benne egy keveset, azt elsőbben az fejedelem szeme láttára megitta. s úgy töltött ugyanott az fejedelem előtt abból az borból innya mind az fejedelemnek s fejedelemasszonynak. Valahányszor ivutt az fejedelem, mind annyiszor az ezüst tángyérra töltött bort meg kellett elsőbben a fő-innya-adónak kóstolni.“ 1652. (17. század.) Kéziratok. — a) Bártfa város levéltárában megvan a városi borbélysebész céh magyarnyelvű jegyzőkönyve. (Ernyey József közlése.) — b) E századbeli orvosok levelei a lőcsei városi levéltárban (XII. 92.). — c) Óvári János (megh. 1705-ben, mint miskolci ref. pap) reci- pés könyve a 17. század végéről, mely főleg Bánffy György erdélyi gubernátornak „igen titkos medicináit“ tartalmazza, „melyeket ő felsége nagy expertus medicusi küldöttének őnagyságának Bécsből“. Ismertetését lásd: T. T., 1882. 500. 1653. (17. század.) Kézirat. — „Testi orvosságok könyve.“ (A Nemzeti Múzeum kézirattárában, Cod. Hung., VIII. 500.) 160 oldalas kézirat (recipe- gyűjtemény) a 17. század első feléből. Arányi (13. old. stb.) e recipék egy részét közzétette. Magyary-Kossa: Magyar orvosi emlékek. III 30
