Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 391 Ügy látszik, hogy a fehér lovak farkát, sörényét és üstökét vörösre, a vörös vagy barnás színűkét pedig fehérre festették. Hogy Thury-nak Sejbáni idézete is így értendő, az Seuter-nek 1599-ben Augsburgban megjelent Hippiatriájából1 is kiderül, hol (a 41. lapon) a fehér lovakról azt mondja: „solliche weisse Rossz werden von den grossen Herren hoch gehalten, denn sie geben ein schönes ansehen, sonderlich wann die Mönin, schopff und schwantz et wann rott gef erbt, wie es die Türken und auch die Ungern fast im gebrauch.“ Ebből az idézetből az is kiderül, hogy Seuter idejében már Németországba is átcsapott a lófestés divatja, sőt, mint alább meglátjuk, a németek később külön festő eljárást is eszeltek ki, mely eltért a török és a magyar módszertől. A magyar adatok közül még a következőket említhetem: 1608-ban a törökök festett lovat és lóra való szerszámot visznek ajándékba Rákóczi Zsigmondnak.2 1640-ben Maurer Mihály, Rákóczi György portai követe jelenti, hogy a fejedelem által a nagyvezirnek küldött ajándéklovakat előbb megfestette, hogy szívesebben fogadja azokat;3 a négy paripának sörényét, üstökét és a lábukat festették meg kannával, berzsennyel.4 Egy másik levélből is az derül ki, hogy Rákóczi György idejében a lovak festésére kannát és berzsenyi használtak.5 1647-ben Rákóczi György lovakat küld ajándékba a török vezérnek Budára, előbb azonban ott helyben megfestik azokat.6 Egy 1656-ból való erdélyi írásban7 „festett farkú kék lóról“ van szó, szintúgy Esterházy György püspöknek 1663-iki végrendeletében is egy „kis fehér festett farkú lóról“, melyet Simándli nevű inasának hagyott.8 1670-ben Báni! Dénes Teleki Mihályhoz küldi a lovait, hogy fessék meg őket;9 úgy látszik, hogy az utóbbinak kannája vagy olyan ügyesebb embere volt, ki jól értett a festéshez. Munkács várának 1686-ból való egyik leltárában is megtaláljuk (mindenféle patikaszerek közt) a kanna nevét.10 Apor Péter a „Metamorphosis Transylvaniae“ egyik helyén azt mondja, hogy „mikor az olyan úrfiak darutollas süvegben, lódingósan, 1 Érdekes és sok magyar vonatkozást is tartalmazó könyv. Hogy csak a 33. lapon olvasható egyik pontot idézzem: „Aber die Siebenbiirgischen, Zeckiscben und Ungerische (Ross) sind auch zu gutem theil starck und resch, geben gute Kriegsross, die Ungerischen gewöhnlich schiech und schrickig, sonst sind es gute arbeyt- same Ross, werden zu unsern Zeiten fast gebraucht in die Gotziwegen, welche nur viel zu viel sind aufkommen bey uns, werden aber viel guter Ross darmit verderbt, die man wol in ander weg möcht gebrauchen.“ Másik helyen (43. 1.), hol a fekete lovakról beszél, a következő megjegyzést teszi: „Die Spanier halten gar viel auf diese gar Kollschwartze Rossz, wann sie gar kein weiss Zeichen. Von dannen sie ein Sprichwort haben: Morcillo sin segnal, muchos lo quieren, y pocos lo han. Also sagen auch die Ungern, dass keinem Ritter etwas widerwetiges auff einem schwar- tzen Ross widerfahren sey.- Történelmi Tár, 1899., 295. 3 Szilágyi Sándor: Levelek és okiratok stb. 613. 4 U. o. 619. Hogy néha a lovak lábát is megfestették, arról egyéb adataim is vannak. 5 Szilágyi S.: A két Rákóczi György családi levelezése, 363. 6 Beke-Barabás: I. Rákóczi György és a porta. 895. 7 M. Gazdaságtört. Szemle, 1898., 161. 8 U. o. 1904. évf. 340. 9 Teleki M. levelezése, V. 365. 10 „Egy bürzacskoba kanna“ (Tört. Tár, 1900. 334.) Thaly Kálmán kérdőjelet tett utána, mert nem tudta, hogy mit jelentsen ez a kanna szó?
