Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 373 inficirten •Örtern nicht hereinlassen soll.“ (Szentgyörgy város statútuma, 1655. szept. 11.) Corp. Statut., IV. (2.) 461. — e) Ez év szept. 23-án Eperjes tanácsa arra kéri a kassaiakat, hogy ne jöjjenek mostan az ő városukba, mert úgy hallják, hogy a pestis ismét kezdődik Kassán. (P. N. G.) 1365. 1655. Ex voto. — Majthényi Mihály consiliarius és kamaraelnök meghagyja végrendeletében, hogy a nagyszombati templomban oltárt csináltasson a felesége és tegyen rá egy ezüstből való lábszárt („bokáig való lábot“), mint fogadalmi (ex voto) ajándékot, szobrocskát. (Szerémi: Emlékek a Majthényi bárók és urak családi levéltárából, 1897., 182.) Ismeretes, hogy ezek a fogadalmi szobrocskák, anathémák, votívfigurák, a beteg testrész kifaragott, fémbe, viaszba stb. öntött hasonmásának felajánlása ősi eredetre vezetnek vissza (mint a görög név is mutatja, anatithémi). Mézes- kalácsosaink ma is árulgatják ezeket a (viaszból való) ex-voto lábakat, kezeket, beteg állatokat, uterust jelképező békákat (v. ö. MOE, II. 285.) stb. A máriapócsi búcsúsok ma is leteszik a templomban a viaszból való állatszobrocskákat, melyeket aztán a barátok gyertyaöntésre használnak föl (de előbb megigérik, hogy a beteg állatért imádkozni fognak); Nagyszombatban is láttam ilyen anathémákat viaszból és mézeskalácsból, a könnyező Mária templomában, az oltár előtti rácsra akasztva; a soproni városi múzeumban a búcsúsok áldozati tárgyainak (láb, kéz, szemek, belek, fül, emlő, szív, beteg állat) öntőmintái is megvannak stb. Az ex-voto-kérdésnek igen nagy irodalma van; a legjobb (illusztrált) összefoglaló munkák egyike: R. Andree, Votive und Weihegaben (Braunschweig, 1904.). 1365/a. 1655. Pinkafői savanyúvíz (acidulae Pinkafeldanae sive Ior- merstorfenses), Vasmegyében. — Több helyen (17., 24., 78., 156., 179.) említi Rayger, mint az idült székrekedésben, „cachexia biliosá“-ban stb. szenvedők kedvelt forrásvizét, melyet előkelők is gyakran látogattak, különösen Pozsonyból és környékéről. Svindler (u. o. 38.) írja: „In acidulis Iormas- torffensibus (!) alias Binkafeldanis observavi anno 1654. dolorem dentium ex utero, eo quod collum sibi constringi et respirationem impediri conque- retur in quadam foemina nobili.“ Ugyanitt a 39. és 40. lapon érdekes fogászati esetek („odontalgia periodica“ stb.) és Raygernek hozzáfűzött magyarázatai. 1366. 1655. Schönlin János Fülöp philos et medic, doctor eperjesi orvosnak egy (különben jelentéktelen) levele van Lőcse város levéltárában. (XII. 92/9.) 1673-ban is említik. 1642-ben bakkalaureátusért folyamodott a bécsi egyetem orvosi karán, de elutasították, mert nem tudott kellő számú bizonyítványt felmutatni. (Acta Vindob., V. 298—299.) L. még róla Weszpr., III. 348. és MOE, I. 110. Később úgylátszik Kassán praktizált, hol 1666-ban felesége, Schrenk Krisztina, becsületsértési port indít Nayman Jánosné ellen, ki őt az utcán becstelenítő szavakkal megtámadta. Még 1673. jún. 13. is mint medicus ordinarius említtetik Kassa város levéltára irataiban.^ Ugyanitt található még egy óvás 1664-ből, melyet néhai Spilenberger Sámuel és Klementisz Magdolna fiai: Pál és János emelnek sógoruk, Schönlin János Fülöp dr„ Eperjes városának orvosa ellen, ki Katalin nővérüket bírta feleségül s magtalanul halt meg. A per tárgyai: két bodrogkeresztúri szőlő, egy ház Lőcsén s egy szőlő Tarcalon. (P. N. G.) 1367. 1656. Baseli egyetem. — Ez évben avatták doktorrá Knogler János Kristóf pozsonyi születésű magyart a baseli egyetemen; v. ö. W., IV. 158., hol egyszersmind hosszú sorát találjuk azon magyar fiuknak, kiket a 18. században avattak doktorrá a baseli egyetemen.
