Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 365 ható mondás („Ez három szó: hamar, messze, későn“ stb.) magyarázatául álljon itt végül Magister Berchtoldus 1448 körül írott pestis-értekezéséből a következő: ..Ga(lienus) dicit, si causa esset tantum influenda celestis, optimum est hominem fugere, ne hominem tangat, et bonum est fugere longe. Et dicit fuge, fuge, fuge quia melior remediacio non videtur esse unde: cito fuge, longe recede, tarde reverti . . . pestis non sequitur fugientem.“ Weber János munkája némely példányának végén, külön levélen, a következő amulett-szöveg olvasható: ,.Proverb 3. 3. Koesd a Nyakadra. ALEXICACON“, s alatta „Sit Jesus nobis amuletum sitque Nepentes“ — „Uram Jézus légy orvosunk, Bánátinkban vidámságunk.“ V. ö. M. Könyvszemle, 1880. 276.1 József kir. herceg példányában kéziratos bejegyzés a rozmaring és az izsópvíz orvosi hasznairól (u. o. teljes szövegében közölve). — Weber János két fiának Caraffa általi kivégeztetéséről lásd: Tomásik Sámuel: Denkwürdigkeiten des Murrányer Schlosses (1883) 176. és köv. 1319. 1645. Pestis. — a) „Eine grosse Pest in ganz Ungarnland“, mely magában a kis Igló városában több mint 2000 embert ölt meg. (Münnich,. 333.) — b) Horvátországban is (Margalits, II. 627.) — c) Zemplénmegyében (Mikó, IV. 151.) — d) Szepességben. Ebben az évben Lőcsén 109 születés,. 2214 haláleset (Hain, II. 210., 211.) — e) Kassán, Nagyszombatban. Lásd Söpörni Miklós levelét (1645 január 23.). Tört. Közi., III. (1912.) 122. — f) A körmöcbányai városi tanács, minthogy a pestis a város külső részein mutatkozni kezd, négy halottvivő szolgát fogad, heti egy forint fizetéssel; a szegény diákokat és tanítójukat élelemmel látja el. (Corp. Statut., IV. (2.) 424.) A körmöd pestisről lásd még: Körmöcbányai városi levéltár, Anno 1645., tom., II. 43., 2., 348. — g) Erdélyben. Augusztusban „hihetetlen mértékben“ kezdett dühöngeni Medgyesen és Nagyszebenben, honnan aztán messze vidéken szétterjedt. (Trausch, II. 42.) — h) Zólyommegyé- ben, Besztercebányán. (Commercium Litterarium. Norimb., 1739., 93. Egy monstrum születése előre jelezte a veszedelmet: „femina de plebe promiscua uno partu infantem enixa fuit, iuxta et vivum leonem brevi post extinctum. Caussam monstri huius in leonis simulacrum reiiciebat mulier, quod in foro fontem ornabat salientem. Huic quia saepius adiecit oculosr gemellorum alter naturae errore in leonis formam abiit.“) — Besztercebányán 1645 augusztustól 1646 januárig 342 ember halt meg. (Jurkovich.) 1320. 1645. Pestis (Kaproncán). Pietizmus. — Buchholtz György őse, Simon, pap volt Kaproncán, Bártfa mellett. 1645-ben nagy pestis dúlt egész Magyarországon s azon a vidéken is. Egyik vasárnap mindenféle naplopók jöttek a faluba, kik einen Dudasch oder Sackpfeifer mit sick brachten és nagy táncot, mulatozást kezdtek. A pap rájuk üzent, hogy ily veszedelmes pestises időben ne kísértsék az Istent; de azok nem hallgattak rá. Erre lecsukatta őket; a falu bírája azonban nagyon kérlelte, hogy bocsássa szabadon a sehonnaiakat, mert esetleg bosszút állnak a falun. Buchholtz csakugyan szabadon eresztette őket, sőt még bocsánatot is kért tőlük, úgy megijedt a bíró figyelmeztetésére. A csavargók elmentek, de 1 Weber munkájában is lépten-nyomon szemünkbe ötlik az a pietisztikus hangulat, mely a pestisjárványok borzalmai közben elfogta az emberek lelkét. Egyik helyen azt tanácsolja, hogy pestis idején mindenki térjen meg Istenéhez, tartson szigorú penitenciát még idejében, mert akkor, amikor már beteg lett, későn lesz, a penitencia-tartás: „Késő immár attyámfia, Hosszú misét mondania!“’
