Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 341 1232. 1629. Női baj (prolapsus uteri?) gyógyíttatása „tudós asszony“ - nyal. (V. ö. MOE, I. 94., 95.) — Bori István írja Rimay Jánosnak, hogy a felesége „méhanyája“ szülése után „az keresztcsontjának az végéhez ment, avagy talán oda akadt volt, mivel akkor az csontok meg szoktak nyílni, onnan az helyből kiindolt; úgy felmegyen néha, hogy igen, de helit nem találhatja meg, ... az méhanya szája is néha fölötte hátra görhed, néha jól áll, néha az szájával fel akar fordolni, tegnap estve igen alászállott volt és így most kellene uram az tudós asszony, az ki helire állathatná; az kegyelmetek vén asszonya (v, ö. MOE, I. 168.) azt mondta, hogy olyakat is gyógyított, hogy kijárt az méhanya; ha olyat helire tudott vinni, talám isten után (v. ö. MOE, I. 117.) ezt is; kegyelmed szólana vele uram, ha bíztatná, kérem kegyelmedet, küldje fel kegyelmed.“ (Ipolyi, Rím., 341.) 1233. 1629. Szembajok. Nagymartom víz. — Eszterházy Miklós gr. egyik levelében azt az utasítást adja, hogy kis leányának a szemét nagymartom vízzel mosogassák. (T. T., 1900., 51.) Egy másik levelében panaszkodik, hogy a „kényes rossz“ doktor megtagadta, hogy azonnal menjen; csak másnap reggel fog indulni, akkor is hat lovat kell elébe küldeni, hogy minél hamarabb odaérhessen. (U. o. 48.) Egy harmadik levelében azt olvassuk, hogy mikor a gyermeke beteg volt, nemcsak a doktort tartotta mellette, hanem egy sebészt és egy patikáriust is, ki a gyógyszereket ott helyben, azonnal, elkészítette (u. o. 286.). 1234. 1629. Pestis Győrött. — Prayner János várkapitány elrendeli, hogy a borbélyok a pestises betegeket szorgalmasan látogassák, őket a városon kívül eső helyre vitessék, a házaikat azonnal lepecsételjék, a bűzös foglalkozást űző „lugzó“ mesteremberek (szíjgyártók, szűcsök, szappanfőzők, gyertyacsinálók stb.) a város falain kívül folytassák mesterségüket. Az eredeti okiratot közli; Petz, 12—13. 1235. 1620. Egészségi regulák az ezen évi csepregi kalendáriumban (RMK, I. 589. sz.). Április hóra: Itt az vér újul, megtöbbül, vágj eret ottan, Purgáltasd magadat, józanon élj is azért, Válts eget és sétálj, lábaidon vért de bocsátass, Használni fognak, hidgyed e hóban ezek, stb. Régi naptárainkban, cizióinkban elég nagy számmal maradtak fenn hasonló distichonok (v. ö. Irodtört. Köziem^ X. 403.). melyeknek jórésze Slovacius, Jacobeius, Mileius, Herlicius és más professzorok idegen nyelvű írásainak, kalendáriumainak fordításai, (?gyik-másik azonban még a római (augustusi) korban veszi eredetét (u. o. 412.). 1235/a. 1630. Syphilis. — Spindler Pál dr. leírása és id. Rayger Károly scholionja egy pozsonyi süket koldusról, kinek koponyaboltozata egy részét a syphilis elpusztította, „kirágta“ s a nyílt seben át az üszkös- genyes „agyvelő“ egy darabja kilátszott. „Mirum et incredibile, nisi ipse meis vidissem oculis“ — teszi hozzá Spindler. {Rayger, 1.) 1236. 1630. „Orvosasszony.“ — Nagykőrös városa 7 forint 60 dénárt fizet az orvosasszonynak „praedicator uram gyógyításátul“. Hogy ez az orvosasszony a városnak rendes, fogadott kuruzslója lehetett, bizonyítja a kéziratban ugyanott egy helyen olvasható következő bejegyzés: „Az orvosasszonyt fogadtuk meg 10 tallérban.“ (Török-magyarkori Tört. Emlékek, I. oszt., Okmánytár, I. 1863., 21.)
