Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 338 tanács Gatti Kornél útján utódjául meghívja Matthias Erbinaeus a Pran- dew (1) nagyszebeni orvost („philos. et medicinae doctor, Regni Bohemiae et Ungariae nobilis“), de ez azt feleli, hogy most még nem mehet, mert Bethlen Gábor udvarában van alkalmazva; Scultetus, a fejedelem udvari orvosa, Sziléziában tartózkodik, ezt helyettesíti. Ha majd Scultetus visszajön, akkor „vos habituri estis medicum ordinarium longe lateque in Europa celebrem“! (PNG jegyzeteiből, ki Armbruster nevét következetesen Amb- rusternek írja, — kétségkívül tévesen.) 1199. 1623. Egyetemi évek. — Bethlen Gábor írja Pázmány Péternek: „Bizonyosan nem tudjuk, magunk sem hihetjük, tizenöt tanuló deákot küldtünk el Chassarul (Kassárul) oda föl tanulni, Vitebergába mentenek volna-e, avagy hova, az mostani ott fönn való veszekedésben nem tudjuk. Rákóczi uram izené, úgy hallotta, hogy azokat mind levágatta ő fölsége Carolus herceg, kiknek tízét magunk költségén akartuk taníttatni... mely dolog, ha igaz leszen, kegyelmed bizonyosan elhiheti, hogy így valóban föl- bomol az egyesség (t. i. a béke az osztrák császárral), mert ehez hasonló dolgot senki nem hallott.“ (Bethlen lev., 379.) V. ö. MOE, I. 41., 3. kikezdés. 1200. 1623. Mérgezés. — Bethlen Gábornak állítólag Kamuthi Farkas felesége egy vendégség alkalmával mérget adott be. Három hétig feküdt „hatalmas forró nyavalyával“, mely ellen semmi doktori orvosság sem használt; végre is a fejedelem „doktorok tilalma ellen lőrét kezde sokat innya: az megindítván gyomrában a természetet, talán közel száz rendbéli széke volt, míg megtisztula s eképen gyógyula meg“. (Rumy: Mon., II. 43.) 1201. 1623. (1) Kuruzslók. — Bethlen Gábor rendelete Kolozsvár tanácsához egy kuruzsló „asszonyorvos“ érdekében: „Colosvárat lakó Váradi Borbély János felesége, Bencsek (Benchyek) Anna alázatos könyörgéséből megértettük, hogy noha az ura is az borbélycéhben lakván, maga penig az exponens asszony sokakat betegségben orvosolván és gyógyítván, isten után nem kevés embernek használt is volna, melyet kegyelmetek is látván szabadságot is engedött volna nekik afféle betegek gyógyítására, kiről levelei is extálnának; mindazáltal az több borbélymesterek valami praetensiókból viseltetvén, az exponenset mívétől eltiltván, szabadságot nem akarnának neki engednie afféle betegek és sebessek gyógyítására és egyébb tudományának szabadságoson való gyakorlására, sőt bizonyos tnarhájában mégis záloglották volna, — holott azért afféle gyógyításban való tudományoknak gyakorlása senkinek ellene nem lehet és privilégiumának nem praejudical: hagyjuk kegyelmeteknek, sőt parancsoljuk is serio, ez mi levelünk látván, az mint kgtek ennekelőtte is megengedte volt, ennekutánna is az exponens asszont mindenféle betegek, sebesek és nyavalyákban lévők gyógyításában libere engedje proce- dálni. És az borbélymesterek mindennemű impetitiója ellen megoltalmazván, ha mivel megzáloglották volna is az exponens asszont, nékie mox et defacto restituáltassa, hogy az mely orvoslásra és gyógyításra való tudománya vagyon, abban ezután is fogyatkozás nélkül járhasson el szabadoson.“ (Századok, 1887., 570.) 1202. 1623. Orvoshiány. — Sopron város közönsége felszólítja a tanácsot, hogy még egy orvost alkalmazzon, mert egy nem elég: Corp. Statut., V. (2.) 161. 1203. 1623. Pestis. — a) Nagy pestis Erdélyben. (Mikó, I. 139—140.) — b > A Szepességben június—július havában újból dühöngeni kezd. (A Leibi- tzer-féle krónika szerint; Wagner, II. 67.) — c) Ez év január 16-án Goda Kristóf altárnokmester azt írja Kassa városának, hogy a tárnokszék elhalasztása, amint kérik, nem tőle függ. „Tudom, hogy kegyelmetek között is, mint közöttünk, a döghalál igen vexált.“ Ha a többi városok is összejönnek Pozsonyban, ott majd megállapodnak a teendőkben. (P. N. G.)
