Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 327 domini doctor is Buzinkay megklistélyozza és a legendás Hatvani profesz- szor is gyakran magával vitte, hogy betegeinek beadja a csőrét. Ez a művelet akkor még (éppúgy mint a boncolás vagy a műtét) nem fért össze az orvosi méltósággal. Ez a 18. század közepe táján, tehát majdnem 150 évvel a fentebb közölt adat időpontja után történt! Hány hasonló eset fog még előkerülni a rengeteg feldolgozatlan missilis levélből stb. Természetesen csak akkor, ha azok, kik a magyar gyógyszerészet történetét meg fogják írni, a levéltári kutatásnak sokszor unalmas és mindig fáradságos munkájára is rászánják majd magukat. 1174. 1619. Soproni sebészek. — A soproni borbélysebészek ez évben nyerik céhlevelüket, melyet 1659-ben I. Lipót megújít (Sopron lev., Lad. X. Fase. V. Num. 85.). A soproni borbélysebészek céhládája ma is megvan az ottani városi múzeumban. A soproni borbélyok inasai sorból való felszabadulások alkalmával egy tallért fizettek a céhládába. Vándorlásuk öt évig tartott. A legényeknek, mikor a céhbe (egyelőre rendesen hat hónapra) felvétettek, tíz ungarisch-t kellett fizetniök. A többi mesterlegénnyel összehasonlítva, aránylag legjobban fizették a borbély legényeket: a mester 18 ungarisch-t fizetett nekik egy hétre; érvágásért (ha maga végezte) házban és házon kívül egy negyedrészt kapott, a betegek után egy tizedrészt; a sebészi munka után minden negyedik pfenniget. Ha nem jól végezte munkáját, akkor is csak a negyedik pfennig volt az övé. (Szerény jutalékok, tekintve, hogy akkor egy pár férficsizma ára két tallér, egy nadrágé hét silling, egy font marhahúsé pedig három ungarisch volt.) Ha a legény mesternek jelentkezett, egy aranyat kellett lefizetnie. Mesterremekül a következő tapaszokat kellett a vizsga alkalmával elkészítenie: Diachylon cum guminis, Empi. apostolicum, Empl. triapharmacum, Empl. album coctum. E. oxyerocion, Stichpflaster, Zelten Pflaster zu alten Schäden, Das unbe- kandt Pflaster, Beinbruch Pflaster; továbbá a következő kenőcsöket: Fngu. apostolorum, U. aegyptiacum, U. album de litargyrio, U. populi, U. dialthee, „ein Unguentum, das Fleisch macht“, „ein Wundbalsam mit Gummi“. A borbélysebészek mestersége mindenesetre a jól jövedelmező iparágak közé tartozott Sopronban; 1679-ben Freise András chirurgus tíz hold szántóföldet, több szőlőt és 600 császári forintot hagyott örököseinek. Egy érvágás ára 1724-ben 8 dénár volt. Pestis alkalmával fontos szerep jutott a borbélysebészeknek; ha orvos nem volt a városban (így pl. 1645-ben, 1655-ben, 1657-ben és 1668-ban), akkor a céhszabályok értelmében a céh legfiatalabb tagjainak kellett megvizsgálniok a járványkórházat, betegeket stb. (Winkler, 9., 14., 23., 24., 26., 27., 29., 30., 35., 51., 54.). 1175. 1619. Spillenberger Sámuel lőcsei orvost II. Mátyás király halálos ágyához hívják (Demkó, 384.). Ezenkívül Thurzó Györgyöt, Bethlen Gábort és II. Rákóczi Györgyöt is többször kezelte. 1176. 1619. a) Ribstein György dr. — A sopronvárosi levéltárban (lad. XLVI. et VV., fase. III. 135.) találhatók a nővérével vérfertőzést elkövető Ribstein (Ribstain) medicinae doctor nagy pőrének iratai. A dolog — úgy látszik — az 1619. év előtt történt. Összes vagyonát elkobozták. — b) Son- nichius Henrik kassai sebész (talán katonai sebész*?) házat vesz a külvárosban (PNG.). 1177. 1619. Húslátók (v. ö. MOE) kirendelése a mészárosok ellenőrzé- zésére Modor városában: 1. Corp. Statut., IV. (2.) 310. 1178. 1619. Gyógyszerészek. — Sopronban megkívánják, hogy a gyógyszerész esküt tegyen, friss és kifogástalan gyógyszereket tartson s azokat ne számítsa túldrágán (Corp. Statut., V. [2.] 154.) 1179. 1619. Rajeczfürdő. — A köszvényes Thurzó György nádor írja (Kassáról, 1610 aug. 20.) feleségének, Czobor Erzsébetnek: „Az lábom fájdalma hol könnyebben vagyon, hol ismég fájdalmasb, az iidőhöz alkal-
