Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 313 v. ö. MOE, II. 276.]; mérgezések alkalmával a „fekete tyúk“ használata, melyről ebben a munkában is több helyen tettem említést stb., stb. A szembajok közt egy pókhályog nevű ismeretlen betegségről is megemlékezik. Végül megjegyezhetjük még, hogy Balassy Házipatikájában többször találkozunk egy Borbála nevű kenöcskészítő asszony nevével, nemkülönben egy Márton nevű doktorral, kinek a pestis és lépfájás elleni porait dicséri és ismerteti. Felsorolja a sokat betegeskedő Dóczy és Réway araktól használt orvosságokat is s nem^ feledkezik meg a fejedelmimé asszony és a Károly császár részére készített vizek készítése módjáról sem. 1125. 1608. Marhavész Lőcse környékén. (Hain, I. 147.) 1126. 1608. Aranyér gyógyítása. — „Weres hagimat meghamzanni es azt fa ólaiban tenni... es azt chiap (= suppositorium) gianant az alfélben tolni, meg nilatkoztattia az aranios inakot (= haemorrhoides). Madács: Házi Apateca. (V. ö. MOE, II. 284.). A haemorrhois-nak füge-fekély nevéről lásd u. o. 295. 1127. 1608. Gyermekbajok. — Thurzó György írja a feleségének „Hogy leányunk Babuska az hideglelés miatt beteg, bizony... bánatos szívvel értettem, lm egy czédulát írtam neki; három Miattyánkot mondván kössék akkor az nyakára, az mikor az hideglelés lészen rajta. Adgya isten, hogy használlyon.“ (Thurzó lev., II. 235.) A lázas bajok hasonló babonás „kezeléséről“ már a MOE, I. 139. old. megemlékeztem, szintúgy a hideglelések alkalmával használt papi ráolvasásokról, benedikciókról. A kath. egyház rítusa szerinti ilyen benedikciók, varázsigék, orációk és adjurációk nagyobb számát közli Franz II. 476. és köv. old. 1128. 1608. Elmebajosok kórháza Brassóban. „8. Julii (1608.) nach Mittag umb 2 schlug ein grosses Wetter in den Knopf über dem Narrenhaus,“ (Forgáts Mihály naplójában; Quellen, IV. 44.) 1129. 1609. Gyógyszerészet Kassán a 17. században. — Pogrányi Nagy Géza kassai városi tiszti főorvos kézirata után erre vonatkozólag sok adat olvasható Baradlainál (I. 133., 300.), melyekből helyszűke miatt, csak néhányat közölhetek itten: 1609-ben panaszkodnak a régi és romlott gyógyszerek magas ára miatt; 1629-ben hivatalos esküt kívánnak a városi gyógyszerésztől és a „patikáriuslegények“-től, hogy jó és méltányos áru szereket fognak kiszolgáltatni; ezt az esküt évenkint meg kellett ismételniök (1625.); ebben az évben elveszik Jakab patikárius özvegyétől a gyógyszer- tárt, mert nem tartott jó patikáriuslegényt; 1631-ben már négy gyógyszerész van Kassán, ellenben 1638-ban megint nincs orvos. A gyógyszertárvizsgálatot úgyszólván minden évben megsürgetik, a régi és rossz gyógyszerek miatt. 1692-ben sokallják az orvosságok árát, szintúgy 1699-ben is, mikor a gyógyszerészek esküjét is líjból sürgetik. A patikára különben állandóan ráfizetett a város, úgyhogy 1716-ban el is akarták adni. 1130. 1609. Mérgezések. — a) „Homonnai Bálint, a magyar nemzetnek és az isten anyaszentegyházának egyik nagy oszlopa,1 meghala cum suspicione veneni. Nyergét kenték volt meg méreggel, s a miá rothadott a teste, s úgy holt meg. Ekkor jőve szegény országunknak nagy úri rendeire az alattomban való veszedelmes étetés, mérges pohár, székeket s egyéb helyeket akkor kezdettek hinteni mérges porral, és veszteni titkon s alattomban országunknak nagy oszlopit, hogy fogyatván ezeket, inkább proce1 Országbíró volt. Esetéről Mikó (III. 124., 135.) is megemlékezik, szintén azt a képtelenséget mondva, hogy a nyergét kenték be méregporral s ettől a „feneke clrothadt“.
