Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 305 november havában Érsekújvárt, Budán, Pesten, Nyitrán. (T húr zó lev., 43., 46., 57., 69., 70., 71., 73., 74.) 1102. 1603. Fürdősök. — Rozsnyó város statútuma elrendeli, hogy a fürdős ne számítsa drágábban a nyírást, mint az régtől fogva szokásban van, tartson megbízható borbélylegényeket. Minthogy pedig ő a fürdő- helyiségért bért fizet, megtiltják más fürdősöknek, hogy a borbélytányért kiakasszák, nyírjanak, fogat húzzanak és sebeket kezeljenek. (Corp. Statut., II. [2.1 139.) U. i. 131. a húsvizsgálat eszközléséről. 1103. 1604. Adamus (Joannes) eperjesi illetőségű orvosdoktor, a bécsi egyetemen. (Acta Vindob., IV. 596., 598.) 1104. 1604. Állat járvány. — „Anno domini 1604 in mense Augusto incipit pestis grassari hic Coronae (Brassóban) inter equos quam maxime.“ (Quellen, V. 171.) Minthogy a betegségnek semmi tünetét sem említi, nem állapítható meg pontosabban, hogy miféle lójárvány lehetett? (Ugyanezen járványról szól még Kemény József: Deutsche Fundgruben, I. 195.) 1105. 1604. Lepra. Budai fürdők. — Nékáim (28. old.) szerint a leprának ezidőtájt való előfordulását bizonyítja Wilden lítleírásának (Neue Reis- beschreibung eines gefang. Christen stb., Nürnberg, 1613., 22.) az a része, hol azt mondja, hogy a budai fürdők vize „gut für alle Schäden, dann es den Frost, Kratz auch den Aussatz hinweg nimbt und vertreibt“. Páriz Pápai is „gyakor ferdést“ és kiváltképpen „a vizek örvényében való mosó- dást“ ajánl még 1687-ben is a lepra ellen. Ez a tanács annál feltűnőbb, mert az egész középkorban tiltották a leprásokat a hideg fürdőktől, ellenben javasolták a forró vizet. 1106. 1604. Sebészek. — Balázs és Kristóf pöstyéni sebésznek 10—10 forintot hagy végrendeletében Páni Theöreök Balázs, bár nem sok hasznát látta orvosi működésüknek. (T. T., 1888., 579.) 1107. 1605 körül. Budai fürdők. — A bécsi udvari könyvtár egyik (1278. számú) török kézirata, melynek címe: „Legbiztosabb út a városok és országok megismerésére“, többek közt a következőket írja: „Buda városában számos meleg fürdő van; egyik Velibég fürdője [a mai Császárfürdő] névvel a város szélén van és igen látogatott. A Daraluklu (Fel- hévizi) nagy tükörfürdő, mely mellett van 16 fürdőszoba, épülete kőbolto- zatú; vize néhány malmot hajt. Ezeken kívül még benn a városban is vannak meleg fürdők, melyek fölött kőboltozatok vannak. Vize mindenik- nek igen meleg. A Gellérthegy alatti meleg fürdő Pest fürdőjének neveztetik; ennek vize a tojást megfőzi. Ezen meleg forrás mellett nyolc terem van s éppen úgy, mint a Velibég fürdője, boltozattal (kupolával) ellátott tükörfürdő. Vize két malmot hajt. A Gellérthegy másik oldalán levő meleg foi’rás több betegség ellen hasznos; épülete romlásnak indult. Buda várának mezei kapuján kívül, két-három mérföldnyire szintén van ásványos fürdő, minden épület nélkül.“ (Száz., 1870., 244.) A törökök, vallási okokból is, nagyon megbecsülték a fürdőket s az értékesebb források fölé nemcsak Budán, hanem vidéki városainkban is díszes, kupolás épületeket emeltek. Ilyen kupolás török fürdő (balneum Turcicum) látható Szolnok várában (Hufnagel képén G-vel jelölve. 1617-ből: Apponyi-féle metszetgyüjtemény, Nemzeti Múzeum); továbbá Törökszentmiklóson (1595.) stb. 1108. 1605. Gyógyszerészszámla (Nagyszombat) Filibo Katalin gyógyszertárából. Gyertyát, fáklyát és papirost is árult. A számla egy Reday (Rhédey?) úr címére szól. Magyary-Kossa: Magyar orvosi emlékek. III. 20
