Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 303 zsemléknek is meg- legyen az előírt súlyuk. (Kismarton városának statútuma. Corp. Statut., V. [2.] 82.) 1093. 1601. Korcsmárosoknak ünnepnap délelőttjén csak betegeknek, gyermekágyasoknak és utasoknak szabad bort kiszolgáltatni. (Kismarton városának statútuma. — Corp. Statut., V. [2.] 90.) 1094. 1601. Mosás tilalma közkutaknál, döglött állatoknak, szemétnek eltávolítása a városból és egyéb köztisztasági rendelkezések Kismartonban: Corp. Statut., V. (2.) 93., 94. 1095. 1602. A borbélycéh megalakulása Nagyenyeden, melyet 1605-ben Bocskay István és Rákóczi Zsigmond megerősít. A céh szabályai megvannak 1613-ból is, a „legények articulusai“-val együtt. (Szádeczky, II. 335.) 1096. 1602. Orvosok és gyógyszerészek a város híre nélkül nem alkalmazhatók. — „Es soll hinfortt kein Doctor Medicinae oder auch Apotheker ohnen wiszen der Gemein besoldet werden, damit sie auch Ein wissen darinen haben mögen, was vor Personen hierzu angenommen vnndt gebraucht werden.“ (Brassó város statútumából. — Corp. Statut., I. 550. 1097. 1602. Prostitúció ellenőrzése. Törvényszéki. — Körmöcbánya város statútuma arról, hogy a városnegyedek felügyelői (viertlmaister) a nyílt vagy tiktos kurválkodást (huererey) űzőket letartóztassák. (Corp. Statut., IV. [2.] 242.) A MOE I. kötetében (207. és köv. old.) már megemlékeztem arról, hogy milyen büntetéseket szabtak nálunk hajdanában a nyílt és titkos kéjelgést űző nőkre, paráznákra, házasságtörőkre. Az ott említettekhez csatolhatunk még néhány büntetésformát és vallató eljárást, melyeknek emléke csak néhány, fenyegetést tartalmazó szólásunkban maradt fenn mindmáig, minők például: szíjat hasítok a hátadból, hátrakötöm a sarkadat, vigyázz, mert megnyujtalak, kiszedem a szemed szőrit stb.. melyeknek részletesebb tárgyi magyarázatát Csefkó (23., 38., 43.) adja. Bizonyos, hogy a szemszőrök kiszaggatása valamikor szokásos kínzásforma volt, ha nincs is rá hivatalos adatunk; ma már csak annyit jelent a nép nyelvén, hogy „elbánni valakivel, ellátni a baját“. (V. ö. „Hosszútóti uramnak megszedik a szeme szőrit bizonyosan“, 1640-ből; „el nem bocsátja addig, valameddig szeme szőrit meg nem szedi“, 1672-ből stb.) A sarok hátrakötése abban állt, hogy a bűnöst csigán felhúzták és a lábaszárait hátul a farához szorítva felkötözték. Ha valakit azzal fenyegetünk, hogy majd meg- tanítlak kesztyűben dudálni vagy fütyülni, ebben valószínűleg a vaskesztyűben (hüvelykszorítóban) jajgató bűnös szomorú emléke lappang; ez a büntetésmód azonban, úgy látszik, c^qk.‘Mária Terézia büntető rendtartása, a Constitutio Criminalis Thereáiana (1769.) alapján honosult meg nálunk s ebből magyarázható, hogy a 18. század vége előtti időből nem akad róla adatunk. Ez a körülmény magyarázza meg azt is, hogy a köröm- szakadtáig tagad — szólásmód szintén nincs meg régi nyelvünkben. 1098. 1602. Pestis. Phrenesis. — aj Erdélyben, „Urbs Cibiniensis pressa gladio, fame, peste, phrenesi... infestata est hostiliter ab Hungaris... Hocque contagio circiter 3000. sublati“ etc. (Trausch, I. 207.) — „Ingens lues pestifera urbes, oppida, pagos et villas prorsus exhausit et habitatoribus exinanivit, ita ut frequentissima olim oppida deserta cernerentur ruderibus ac ruinis vix locum indicantibus, agri inculti squalerent, pascua et prata etiam in vepreta et arundineta verterentur, fieretque id, quod Dominus Deut. 28. et per Esaiam 34. interminatur.“ (Quellen, V. 320.) „In diesem Jahr des Monats Januarii ist ein grausames Sterben in Siebenbürgen angefangen an der Pestilentz und Bauchwehe“ (u. o. 380.). „Az éhséghez ragály járult; az élelem szűke oly nagy volt, hogy a nép fahéjból és korpából készült kenyeret evett... A társadalmi rend felbomlással fenyegetett; akadtak, kiket emberhúsevésért sújtott a törvény.“ (Érd. Orsz. Emi., V.
