Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
8 Magyar orvostörténeti adattár 12. 1092. Törvényszéki. Istenítéletek (ordalia). — Ezekről részletesebben szól- Linzb. Eg. (100—103. old.). Nálunk különösen a tüzesvas-próba divatozott s ez szt. László idejében érte el virágzásának tetőfokát. László király decretumainak (1092.) II. könyvében a 28. fejezet intézkedik az istenítéletekhez szükséges tanuk felől. Lipót osztrák herceg Constitutio crimina- lis-a (1224.), mely úgylátszik nálunk is többszörös alkalmazást nyert, az önvédelem közben elkövetett gyilkosság, a leányrablás és becsületes nőn történt nemi erőszak esetén rendeli el a tüzesvas próbáját. Szt. László után már csak erősen megszorítva alkalmazták. A budai városjog (1242— 1421.) 338. szakasza már mellőzi ezt és a forró víz próbáját s helyettük az eskütevést írja elő. Az 1279. évi nemzeti zsinat eltiltotta a papságot az ordaliákban való részvételtől. A II. Endre idejéből való Váradi Rege- strum-ban (v. ö. Borovszky) felsorolt 389 istenítéleti eset közül háromszázon felüli pörben vették igénybe a judicium ferri candentis-1. Ezenkívül a hideg- és forróvízpróba, nemkülönben a szennyvíz- (aqua polluens-) próba is divatban volt nálunk, mint féltékenységi próba (lex et proba zelotypiae), mikor is a hűtlenséggel gyanúsított nőnek igen keserű vizet (aquas amarissimas) kellett innia s ha ettől hasmenést kapott, akkor a vádlott asszonyt megátkozták. (Ilyenféle féltékenységi italpróba már a régi zsidóknál is divatban volt és némely kezdetleges népnél ma is megvan; v. ö. Franz II. 309., hol kitűnő fejezet olvas5 ható az istenítéletek nemzetközi történetéről.) E képtelenségeknek csak Mátyás király vetett egészen véget 1464-ben és 1471-ben kelt rendeletéivel. A forróvízpróba alkalmával gyűrűt, követ vagy más tárgyat kellett a vádlottnak forró vízzel telt üstből kivennie. A hidegvízpróbában a vádlott jobb kezét a bal lábához kötötték, folyóba vagy tóba dobták, derekán hosszéi kötéllel (5. kép). Ha elmerült, ártatlan volt; ha fenn maradt, akkor bűnösnek ítéltetett, azon felfogás alapján, hogy a boszorkányok, bűbájosok testük súlyát elvesztik, illetőleg hogy a tiszta víz ezeket kiveti magából. A tüzesvaspróbánál a vádlotthoz a következő kérdést intézték: „Testvér! Tiszta vagy-e ettől a bűntől, mellyel vádolnak?“ (Frater! es justus (mundus) ab hoc crimine, de quo accusaris?) „Tiszta vagyok.“ (Justus sum.) Erre a vádlott kezeibe veszi (a tett súlyossága szerint 1—3 fontnyi) izzó vasat, s azt 9—12 lábnyi távolságra viszi (vagy mezitelen lábbal az izzó ekevasra lép) e szavakat mondván: az Ür Jézus Krisztus teste által, kit magamhoz vettem, nem bízván semmi babonában, gonoszban vagy füvek erejében — veszem a vasat (lépek a vasra). Per illud corpus Domini nostri Jesu Christi, quod hodie sumsi, non confidens in ullum maleficium, nec in virtutibus herbarum, accipio hoc ferrum. Midőn ez megtörtént, azt a kezet (vagy lábat), mellyel az 5. A hidegvízpróba. (Diebold Schilling luzerni krónikájának miniaturája, a 15. századból.)
