Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 231 lomban, bölcsészeiben és az orvosi tudományokban, küldje el hozzá, hogy a fia nevelését reá bízza. Raphanus orvosi könyveket kölcsönöz neki. A 17. számú levélben azt kérdi Raphanustól, hogy hogyan gyógyítsa egyéves t kis fiát (filiolum meum anniculum), ki a dajka gondatlansága miatt leesett az asztalról s megütötte az állát. Egy következő levélben (u. o., 22. old.) hét éves kis leánya gyógyítására rheumgyökeret kér Rhaphanustól: cogitabam rhabarbari pulverem ex panniculo lineo suspendere in poculo , ex quo cerevisiam haurit (hajdanában nagyon használatos módszer; Páriz Pápai is említi); azonkívül Nux vomica-magvakat is kér, hogy nehány kóborkutyát elpusztítson (ma is a strychnint használják erre a célra). Ebben a levélben ötéves fiáról is említést tesz. A 24. oldalon egy másik levele (mindezeket 1577. őszén írta, Pascowból). A 24. sz. levélből (1579. aug.) kitűnik, hogy egy Marcellus nevű orvosíróval (valószínűleg Squar- cialupi; v. ö. W., I. 175.) is levelezett, munkáikat kölcsönösen kicserélték s ez a M. látogatóban is volt nála. Ezenkívül Jordán Tamással is levelezett (Epist. XXV.). A 27. levél tartalmának jó részét az e&«<7-betegségről szóló cikkemben (MOE, I. 356.) már közöltem. Mindezen levelek sok helyen bizonyítják Dudith józan, logikus gondolkodását. Egyik helyen említi, hogy egy Veius nevű tudós emberrel vitába keveredett arra nézve, hogy egy virgo megtermékenyülhet-e már az első coitus alkalmával vagy sem? (Veius tagadja, ő lehetségesnek tartja.) Egyik levelében kétségbevonja, hogy a szűz leány a fürdőben concipiáljon attól az ondótól, mely ott a vízben ríszik, (ellenben Raphanus, az orvos, elhiszi.) Scholzhoz intézett levelében (1583. júl. 24.),, szintúgy a Monaviuslioz intézettben (u. o., 60. old.) nevetségesnek és ostobának mondja az amulettekben való bizakodást. Egyszer Zsigmond lengyel király egy általa elejtett jávorszarvas patáját adta neki, mely állítólag hatásos az epilepsia ellen,1 de hiába kísérletezett vele, semmi hasznát sem látta. „Quae ratio est, ut tantum morbum, tam leviusculo amuleto profligari, muliebriter credamus?!“ Egy másik, szintén Monau-hoz (M. Péter udvari orvoshoz, nem Frigyes-hez!) intézett levelében (1579. dec. 10.) Galenosnak a vérhúzó fűről szóló „meséjét“ (fabula exsibilata) teszi szóvá, más helyt pedig (1579. jan. 24.) mintha Paracelsust hallanánk: „Quid est, obsecro in tota arte vestra [medica] adeo firmum, quod ab hominibus acutis infirmari nequeat? Remove paulisper antiquitatis praeiudicum, et res non ex authoritate veterum, sed ex veritate et eventu estima, intelliges magno conatu atque unanimi assensione, magnas nugas nobis obtrusas esse.“ A pulsus és a vizelet tanáról sem tartott sokat, azt mondván, hogy vagy maguk az orvosok sem értik s csak belebeszélik — római augurok módján — a hiszékeny közönségbe, vagy pedig nem tudják aképen megmagyarázni, hogy józan emberi értelem felfoghassa (u. o„ 58. old.). A kötetben sok Dudicshoz intézett levél is van (Monaviustól, Erastustól, Cratotól stb.). Mindezek és más tudósokkal (Justus Lipsiusszal, Melius Juhász Péterrel stb.) váltott levelei s egyéb kéziratai (a Nemz. Múzeum kézirattárában!) megérdemelnék, hogy összegyűjtve kiadassanak. Egyike volt a magyar föld termelte legnagyobb s legáltalánosabb tehetségeknek, ki már 30 éves korában a pécsi püspökség székében ült. (Arcképét a Szépművészeti Múzeum 1910-ben megszerezte Boroszlóból.) 1 A jávorszarvas-pata használatáról (szülések alkalmával) szó van egy felkai kéziratban is (1. Demkó, 268.).
